Búcsú ❤❤

Drága kis Pöttyeinknek nem sikerült. Egyiknek sem. Az okokat nem tudom, igazából bele sem akarok talán gondolni, mert csak rágódás lenne belőle. Hogy miért nem akartak minket, mi volt velük a baj, vagy velem...

Rémes egy hónap van mögöttünk, mögöttem. A stimuláció szörnyű, a mellékhatások rémesek. Marci is megszenvedte. Most csak csend van és üresség. Elmentek, mindketten.

Az, hogy éreztem természetes. Egy hete pénteken tört rám a semmiből a szomorúság, azóta küzdök a reménnyel/reménytelenséggel. 

Érdekes módon a vérvételi hely átkerült az emeleti fektetőbe, ahol a beültetés napján voltam. Eszembe jutott milyen érzésekkel feküdtem ott, mennyire örültem nekik. Milyen más volt ma oda bemenni. A kezdet és a vég. Két kicsi élet. Pár nap csak, de a mieink voltak, a mi babáink. Pár napig hordtam őket magamban, a szívem alatt. Pár napig a világ legboldogabb embere voltam. 

És most fáj. Annyira fáj, hogy nem tudom kibírnám-e ezt még egyszer....

Drága kis Pöttyeim! Isten veletek! Nyugodjatok békében! Nehéz most mit mondani, de szeretettel gondolunk Rátok. 

Meglepetés Pötty

 Sikerült neki is! A másik petesejt is megtermékenyült, így mára két kis pöttyöcskét kaptam vissza. 

A kicsi ugye egy nappal fiatalabb, de betették őt is. Ennyire picurkát nem fagyasztanak, és mivel ő azért második körös.....Azt mondták kicsi az esély az ikrekre. Inkább megtámogatja a tesóját. Én azt mondom meglátjuk hogy lesz, trükkösek ezek a babák. Rád is nagyon büszke vagyok még kisebb Pötty, igazi harcos vagy! 

Már itt vagytok mindketten a pocakomban, és köröm rágva várjuk a jövő pénteket, a vérvételt. Akkor kiderül, hogy velem maradtatok-e mindketten, csak az egyikőtök, vagy senki sem. Azért remélem elég jó lesz ott bent Nektek, és maradtok, maradsz. 

Addig is szeretettel dédelgetlek Benneteket, és nagyon örülök mindkettőtöknek! Apa is beszélt hozzátok, ugye hallottátok? És Marci is magyarázott valamit a fényképeteket látva, de azt én nem értem. De Ti biztosan igen :) 

Drágáim! Találjátok meg a helyeteket, ügyesen kapaszkodjatok! Nagyon szeretlek Benneteket!

Puszil: Anya és Apa

Kicsi Pötty

 Na megvannak a hírek.... Egy kicsi embriónk lett, akit visszakapok hétfőn (04.19.). Aznap lesz Carmesz 21 hónapos :)

Drága kis Pötty! Te voltál a legerősebb és legelszántabb mindenki közül. Nagyon büszke vagyok Rád! Már csak meg kell találnod a helyed itt a pocakomban. Remélem meg fogod. 

Nagyon szeretlek így távolról is! Várom a hétfői nagy találkozást, amikor végre együtt lehetünk. A többi meg.....rajtad áll. Én várlak, szeretlek. Az új házban is terveztünk Neked egy szobát, minden ruhácskát eltettünk Neked. Sokat beszélünk Rólad, Apa is nagyon drukkol Neked. A nagyik is, a Papi is. Örülünk, hogy megfogantál, és tudunk menni tovább, a következő lépésre. Már csak kapaszkodnod kell :)

Azért bevallom félek is. Félek, hogy végül nem maradsz velünk.....

Hétfőn találkozunk kis Pöttyöm! 

Puszil: Anya és Apa

Érkezés és indulás

Ezt most neked írom még kisebb Kincs. Holnap lesz a leszívás és a petesejtek megtermékenyítése. Ha minden jól alakul, akkor holnap kezdődik az életed. És pár nap múlva már a pocakomban folytathatod, ha te is ezt szeretnéd. Én készen vagyok Rád, várlak, hívlak. Szeretném, ha beköltöznél. Apa is szeretné. Marci még nem nyilatkozott :)

Holnap talán néhány kis tesóddal együtt vágtok bele ebbe a nagy kalandba. Borzasztó érzés az, hogy nem maradhat mindenki. Ó ha tehetném! De nem lehet. Nem megy. Csak egy méhem van, egy életem, ami a közepe felé tart mostanra. Nem tudok/szeretnék többet kockáztatni, mert Marcinak és Apának szüksége van rám. Marci már itt van, kell neki az anyukája. És szeretnénk, ha Te egészséges lennél. Rohadt farkastörvények ezek. Sajnos az élet ilyen. Azzal, hogy bevállalunk egy gyereket, azzal lemondunk sok másik gyerekről, sok másik petesejtről és apasejtről. Valahogy így lesz ez most is. Csak így egyszerre, ez sok. Ha x db ciklusban egymás után lenne megtermékenyülés és meg nem tapadás, az valahogy más. Most egyszerre történik az egész. Szürreális. Szomorú. És egyben boldog izgalom is van bennem, hiszen lehet, hogy nemsokára velem, velünk leszel. Ha választ minket valamelyikőtök. Ha....

Pár hét múlva már tudni fogjuk mi a helyzet.

Drága kicsi Kiskincs! Várunk szeretettel, már most is nagyon szeretünk. Álmodtunk Rólad mindketten. Apa is én is :)

Hosszú kihagyás után

Nagyon régen nem írtam már ide. Egyszerűen annyi minden összejött, hogy nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat. 

Volt azóta egy Mikulás, egy karácsony. Januárban végignyomtunk egy Hömbölde beszédindító programot. 

A február elég szar hónap volt....Átfestettük a konyhát (egy elégett pörkölt miatt). Vacakol az építkezés indulása, lasszóval kell fogni az embereket. Nagyi és Nagypapa (Peti szülei) mindketten covidosak lettek. Nagypapa kicsit erősebben, még most gyenge kicsit. De szerencsére túlélte. Tombol a járvány 3. hulláma. Napi több száz ember hal meg, mindenhol maszkot hordunk. Én már kaptam oltást, Peti még csak most, de mneki be kell járnia. Azt hiszem most valóban egy disztópiában élünk.

Majd másfél hét leforgása alatt elveszítettük Doncikát, édes, drága kiskutyánkat. Tegnap lett volna 15 éves. Leukózisa volt, hamar legyengült. Kórházban is volt, de az utolsó hétre még hazajött velünk. A búcsú szívbe markló volt, de szép is egyben. Az utolsó esténken és délelőttön ültünk mellette, simogattuk, szeretgettük. Marcitól még elfogadott pár karika kolbászt, ez volt az utolsó hamija. Nagy szeretetben, a karjainkban, szépen elaludt február 16-án. Hiányzik! Marci is keresi még néha a kutyamamiját, Pamacs is nagyon megváltozott. 

Persze jöttek azért jó dolgok is. Megérkezett Dominó, a kis fürge, pöttyös kislány. Imádni való kiskutya, nemsokára megyünk vele is kutyasuliba. Marcival még nem tud jól bánni, sokszor felborítja, lelopja a sapkáját. De nagyon szereti őt Carmesz. Lassanként csak belekezdünk az építkezésbe. Dani és Kinga eljegyezték egymást, szeptember 3-án esküvő lesz.

Szóval mostanra lassan 21 hónapos lett ez a kis Nyúl. Nem is kicsi már, most tényleg nagyfiúsodik. Folyamatosan mászik fel mindenhová, asztalra, ablakba, csúszdára, mászókára, kerítésre... Fú! Kemény vele most az élet. Sétálni nem tud, csak futni. Profin megtanult kismotorozni, sőt a kisebbik motort kezdni kinőni.

A beszédindítás nem igazán hozott eredményt, lassan alakul ez. Azért kezdenek jönni szavacskák a régiek mellé: mamamm (cumi, kaja innivaló), autó, vuvu (kutya), totó (teherautó), tütó, tütóka (tűzoltó), gkhhhúúgá (a járművek hangjai), íííííí (cica), apa, s-s-s (vonat), baba (saját maga), nyamm-nyamm, anya, kérek, jajajj, nnna. Ezen kívül rengeteg dolgot kimondott már 1-1x, de azóta még nem ismételte. Folyamatosan dumál babanyelven, tulajdonképpen mindent ezzel erősít meg. Megerősödött akaratban is, vannak hisztik is olykor. Újabban dobál, köpköd. 

Az értése viszont gyönyörűen alakul. Igazából sok mindent megért már, vigyázni kell, mit mondunk. Sokat utánoz minket, mosógépbe pakol, tereget, sepreget, törölget, berámol a szekrénybe. Nagyon jó humora van, igazán huncut is tud lenni. Nagyokat nevetgél az ismert vicceken, némely szavakon is (cicakaka, nyimm-nyamm-nyimm-nyamm kisgalamb, pacák, csócsa, púp). Imádja az autókat, vonatokat, és a mosógépet. Minden nap el kell sétálni a sorompóhoz, akár egy órán át is elnézegeti a közlekedést. Egész sokat eljátszik egyedül is, de nagyon résen kell lenni, mikor szalad el rosszalkodni. Igényli a közös játékot is, szeret mondókázni. Még mindig bújós kisfiú.

Vannak kis haverjai is mostanra. Zsombival sokat játszanak, sétálnak együtt. Zsombi 2 éves, és nagyon szereti Marcit. Marci is örül neki mindig. Ott van Artúr is, meg Árpád baba. Minden hétfőn a Nagyiéknál van, ott sokszor ott van Franci is, így egész nap bandáznak. 

Elkezdődött az építkezés, és a lombik projekt is. Sok-sok izgalom. Képeket most nincs energiám feltenni ide, eleggé megvisel a hormonkezelés (is). Elfáradtunk ebben a pár hónapban.

Marceszkám! Nagyon szeretünk :)

Anya és Apa