Ovi ügyek

 3 éves lesz a kis nyúl nemsokára, így ősszel hivatalosan meg kell(ene) kezdenie az óvodát. A körzetesbe be is került, de ott 30 fő lesz egy csoportban, ráadásul vegyes csoport. Féltem ezt a kis marhámat. Neki ez sok lenne. Szóval addig agyaltunk, míg végül úgy döntöttünk, hogy marad, ahol van. A jogszabályok megengedik, hogy csanába járjon, ha van ott óvodapedagógus. És szerencsénkre ott van Timi :)

Végre minden klappol amúgy a bölcsiben. Eszik, nem sír reggel, imádja. Holnapról megpróbáljuk ott is altatni....

Néhány életkép:

Kukásautó bűvöletében

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Életében először ült oda a zenefoglalkozásra

 

 

 

 

Mosolyogjál szépen

Anyalélek

Az anyaság vajon véget nem érő aggódás, féltés, olykor némi bűntudattal színezve? Szinte folyamatosan próbák elé állít, és nem tudom, vajon jól csinálom-e. Mert most dől el, hogy mik lesznek azok a bizonyos gyerekkori minták és emlékek, amit majd kianalizál belőle a pszichológus? Sokszor annyira, de annyira nehéz türelmesen reagálni. Annyira nehéz nem kiakadni. Komolyan zajlik az akaratok harca, és leginkább engem próbálgat. Vagyis nekem hisztizik és cirkuszol a legtöbbet. Mostanáig minden reggel gyomorgörccsel indultam vele a bölcsibe, mert tudtam, hogy sírni fog. Nagyon rossz úgy ott hagyni, hogy sír utánam. Megszakadt a szívem minden egyes reggel. 

Eközben megélem nagyon erősen azt, hogy növekszik. Nagy bölcsis, saját társasága van, kiválasztja a szimpatikus gyerekeket. Az életének egy részében már nem vagyok jelen, nem lehetek mellette. Saját élete van ott, és az ovival ez még több lesz. Úgy érzem, hogy egy darabkát elveszítek belőle.  Pedig könnyebbek a napok, ha ott van. Csak velem már úgy érzem, hogy uncsi neki. Folyamatosan nyomaszt a tesó-kérdés. Hogy egyke marad-e? Ha igen, akkor ennyi volt? Nem lesz már kisbabám? Aki csak az "enyém". 

És itt van persze Nagyika :( Ő volt az utolső nagyszülőm. A lakása annyi emléket idéz, hogy a fenébe telt el 41 év? Hova lett? Ott mindig gyerek lehettem. Közben ő pedig lassan elfogyott, megöregedett, elfáradt. A lelki szemeim előtt olyannak látom, mint régen. Aztán meglátom az utolsó fényképét, és mellbe vág, hogy ez az élet. Egy pillanat.  Az utolsó találkozásunk egy nappal azelőtt volt, hogy elment volna. Megismert. Megsimogatta az arcom és szorította a kezem. Olyan végtelen szeretettel nézett rám. Én már tudtam, hogy akkor látom utoljára. Puszit adtam a homlokára, és elköszöntem tőle. Nagyon szeretem. Szeretlek Nagyikám! Nagyon hiányzol nekünk! Végtelenül hálás vagyok a sok-sok szeretetért és emlékért, amit tőled kaptam. Ott vagy már Óriással, és én tudom, hogy jó helyen vagy. 

Végtelen szeretet

 “Ne sírj, mert szeretsz engem... A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál. Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts! Úgy hangozzék a nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet most is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi. Miért lennék a gondolataidon kívül, csak mert szemed most nem lát...? Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok. Lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem. Kérlek! Légy szíves! Ha lehet, töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!"

 

Tavasz

 Megint sok minden történt, mióta nem írtam. 

Megvolt az első farsang, hát......Konkrétan úgy kiakadt, hogy haza kellett hozni. De legalább volt jelmeze. Majd jövőre talán jobban sikerül. 

Imádta a jelmezét

Beindult a tavasz, elkezdtünk csavarogni mindenfelé.

Voltunk a Kolpingban április elején, és ismét nagyon-nagyon jó volt. Marci most is élvezte, egyedül úszott az úszógumival! Élvezte a játékokat, a gyerekeket, az egészet. Igazán nekünk való ez a hely. Most 4 éjszakát voltunk, a végére nagyon elfáradt, napok kellettek, hogy kipihenje a pihenés fáradalmait. Aztán el is indult a betegség lavina, főleg engem talált meg. Hányás-fosás két felvonásban, Apa is beteg volt, Madzag is náthás volt.

Kicsi betegem

Jött a húsvét és vele a családi buli 5 gyerekkel. Azt is nagyon élvezte, hatalmas rohangálás volt, fogócska, ajándék keresés. Igazán jó kis nap volt, utána még jártunk a Gizi nagyiéknál is, meg pihi is volt itthon.

Jártunk azon a hétvégén a Hajógyári szigeten, a csúszdák pont nem érdekelték. Csak hintázni akart. Újabban mindig csak hintázni akar....

Voltunk állatkertben is anyák napi programként Teca nagyival. Eleinte nem élvezte. Az állatsimogató újszülött kis kecskéi  azonban a legmorcosabb gyerek szívét is meglágyítják.

 

Húsvét után megint eljutott a bölcsibe ennyi kihagyás után. Kevésbé volt zehernyés a visszatérés, mint gondoltam. De a Kolping alatt teljesen szétesett megint az evés, úgyhogy fogyott is. A bölcsiben sem evett ismét, meg ugye a reggeli sírás. Áprilistól minden napos bölcsis lett. Aztán ahogy teltek a hetek egy nap közölte, hogy ő nem fog már sírni, és lőn. Azóta egy-egy alkalommal eltörik még a mécses, de legtöbbször beszalad a szobába. Végre újra rendesen eszik, bent meg pláne. A képekből látom, hogy most már sokat játszik a gyerekekkel, különösen Almával. Az új kedvenc. Nagyon szereti azt a kislányt, és olyan kisfiúsan udvarol neki állítólag. Meghúzza a ruhája ujját, majd szégyellősen elfordul. Mennyire cukik már! De a fiúkat is sokat emlegeti, és reggel sokszor szalad ki egészen komoly fogadóbizottság Marcit üdvözölni. Szóval azt hiszem, hogy így 4 hónap alatt végre elkezdett igazán működni a bölcsi. Múlt héten bizony az oviba is beiratkoztunk, jövő héten kell mennem a határozatért, hogy felvették-e.

 

Alkotás a bölcsiben

 

Mostanában nagyon 3 éves a gyermek. Ezerrel tombol a dackorszak, minden NEM, SEMMI, NEM AKAROM. Mindenre ellentmond, és elképesztő módon bír vonyítva hisztizni, Eléggé embert próbáló időszak most ez. Kér valamit, majd amikor megkapja, akkor nem kell. Sokszor a hiszti kedvéért hisztizik, és mondja is, hogy "Akarok sírni!". Ha valamire nemet mondok, újra megkérdezi ugyanazt. Meg újra, meg újra, meg újra. Vasakarata van esküszöm! Rengeteget provokál minket, keresi a határokat. Amennyire lehet, igyekszem ezt türelemmel viselni, de sokszor elpattanok sajnos. A másik komoly törekvése mostanában, hogy mindenben segíteni akar. Főzni, takarítani, teregetni. Rá is lehet már bízni pár dolgot, múltkor szétrakta az evőeszközöket és a szalvétát, meg szétválogatta a mosott ruhát. Persze a játékokat összepakolni az más tészta. Azzal sokat küzdünk minden nap. Minden egyes nap. A harmadik dolog, hogy beütött a "Miért?" korszak. Durván. Vég nélkül jönnek a kérdések, de figyel is a válaszokra. Amúgy is elképesztő szivacs agya van, mindent megjegyez, amit akár csak fél füllel hallott.

Persze itt most csak a nehézségeket részleteztem, de természetesen amúgy meg elbűvölő kiskrapek. Segítőkész, empatikus, bújós. Marha jó kis humora van, nagyokat tud kacagni. 

 

Zsiványfej

 

Sokat szerepjátékozik, tök jó történeteket játszik el. Lehet vele már beszélgetni is, mélyebb témák is érdeklik. Nagyon örül minden dicséretnek, büszke magára. Ha sikerül valamit előre dicséretekkel megerősíteni, akkor lelkesen teszi a dolgát, és várja a megérdemelt pacsit utána. Látszik az arcán, mennyire örül, amikor sikerül és büszkék vagyunk rá. Puszikat is oszt mostanában, és azt kell mondjam, hogy az Univerzum legfinomabb pusziját ő tudja adni. Továbbra is elég anyás, bújik a mellkasomhoz: "Anya bőre a legfinomabb." Minden sétából hoz nekem virágot, igazi úriember. Anyák napjára kis képet készített nekem a bölcsiben, és tanultak egy verset is. Nyilván bőgtem, amikor elmondta nekem az öltözőben.

Elment a Dédike. Sokat kérdezett róla, hogy hol van, miért olyan öreg. Most először találkozott a halállal úgy, hogy fel is fogott belőle valamit.

Nagyfiú kisfiúnk! Imádunk!

Puszi Anya és Apa