Ezt most neked írom még kisebb Kincs. Holnap lesz a leszívás és a petesejtek megtermékenyítése. Ha minden jól alakul, akkor holnap kezdődik az életed. És pár nap múlva már a pocakomban folytathatod, ha te is ezt szeretnéd. Én készen vagyok Rád, várlak, hívlak. Szeretném, ha beköltöznél. Apa is szeretné. Marci még nem nyilatkozott :)
Holnap talán néhány kis tesóddal együtt vágtok bele ebbe a nagy kalandba. Borzasztó érzés az, hogy nem maradhat mindenki. Ó ha tehetném! De nem lehet. Nem megy. Csak egy méhem van, egy életem, ami a közepe felé tart mostanra. Nem tudok/szeretnék többet kockáztatni, mert Marcinak és Apának szüksége van rám. Marci már itt van, kell neki az anyukája. És szeretnénk, ha Te egészséges lennél. Rohadt farkastörvények ezek. Sajnos az élet ilyen. Azzal, hogy bevállalunk egy gyereket, azzal lemondunk sok másik gyerekről, sok másik petesejtről és apasejtről. Valahogy így lesz ez most is. Csak így egyszerre, ez sok. Ha x db ciklusban egymás után lenne megtermékenyülés és meg nem tapadás, az valahogy más. Most egyszerre történik az egész. Szürreális. Szomorú. És egyben boldog izgalom is van bennem, hiszen lehet, hogy nemsokára velem, velünk leszel. Ha választ minket valamelyikőtök. Ha....
Pár hét múlva már tudni fogjuk mi a helyzet.
Drága kicsi Kiskincs! Várunk szeretettel, már most is nagyon szeretünk. Álmodtunk Rólad mindketten. Apa is én is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése