Régen írtam már, nagyon sűrű volt az elmúlt pár hónap. Szeptemberben kezdődött megint a tanév, és csak rohanok magam után. Sokat voltunk betegek az elmúlt pár hónapban. Októberben megpróbálkoztunk egy fizetős inszeminációval, persze nem sikerült. Aznap Marcit, a másnapján engem terített le a calici. Majd azonnal ugrottunk át egy taknyos-lázas cuccba, onnan átmenet nélkül egy enyhe krupposba. Madzag igazi kis hős volt a doktor néninél. Szuperül meg lehet vele dumálni a dolgokat, és hagyta magát megvizsgálni mindig. Aztán volt kb két hét szünet, majd engem csapott fejbe a kocsiajtó, és agyrázkódással a szünetig itthon voltam. Szóval sok eljárós eseményen nem voltunk az ősszel és így karácsonyig. A házunk épül, de szegény Apának rengetek vére-verítéke és idegsejtje van már benne.
Szeptemberben megállapítottam, hogy Marci elég visszahúzódó és szociálisan nem nyitott, így végül arra jutottunk, hogy januártól családi napközibe megy. Meg is néztünk egyet (sok helyen már teltház volt), és bele is szerettünk. Január 3-án, azaz mindjárt kezdünk. Izgi lesz. Közben ahogy teltek a hónapok egyre nyitottabb lett, bátrabb. Amíg a járványhelyzet engedte jártunk klubba is, ott is egyre jobban érezte magát. A nagy áttörést ott Zsombi hozta neki, amikor egyszer eljöttek velünk. Nagyon klassz kis haverok lettek, és sokat segített Marcinak az oldódásban. Most decemberre igazán kinyílt. Játszik másokkal a játszótéren, karácsonykor Teca nagyiéknál hatalmasat bandázott a gyerekekkel. Sőt! Életében először szerelembe esett egy Hanna nevű 11 éves kislánnyal. Lenyűgözötten nézte, ölelte, bújt hozzá és követte mindenhová a lakásban. Nagyon cuki volt. 💓 Többször aludt már máshol, Papiéknál rendszeresen, de Teca nagyiéknál is párszor. Mindig jól vette a dolgot, általában haza sem akart jönni.
A leglátványosabban a beszéde fejlődött az utóbbi időszakban. Annyira megugrott, hogy tulajdonképpen mostanra folyékonyan beszél. Beszélgetni is lehet vele, nagyon választékos a szókincse. Egyre érthetőbb is, amit mond. Cuki kis magas, olykor csipogó hangja van, és feltartott mutatóujjal nyomatékosítja a mondanivalóját. Márpedig abból van sok. Rengeteg. Elkezdi reggel, és este hagyja abba a dumálást. Imádom! Hatalmas aranyköpései vannak, szakadunk a röhögéstől néha.
- Sajnos szétdobáltam a kockákat...(sajnos tényleg)
- "Most bemászom az ágyba" gondolta magában a kis Madzag. (És közben mászott.)
- Anyaka! Disznólkodok! Kidobáltam ezeket innen!
- Bemegyek a szobába. Már el is iszkolok.
- Büdös van! Apa fingott! ( A teli áruház közepén teljes hangerővel mondta.)
- Futó bácsi vagyok! (Közben rohangál a szobában.)
- Anya betakargatja ezt az elázott kis Madzagot! ( Az esti altatásnál.)
A: Marci mit kérsz enni?
M: Kaját! (Kösz kisfiam sokat segítettél.)
A: Mit csináltatok a kisfiúval a játszótéren?
M: Dumáltunk!
Mozgásban is nagyon ügyes, szeret mozogni továbbra is. Mászik az ablakba, az asztalra, mindenhová. Megtanult a kiságyba be- és kimászni. Képes 2 km-t kismotorral megtenni, sokat tud sétálni is, ha akar. Na meg szaladni.
Továbbra is az autók a sláger, de nagyon indulnak az egyszerű szerepjátékok is. Duplo és playmobil figurákkal sokat játszik. Imád olvasni, böngészőket nézegetni, mesét hallgatni. Minden Babócás történetet ismer már, újabban a játékautós videókat nézi fürdés után, mint esti mese. Aztán persze még az ágyban is kell mese. Óvatosak vagyunk a mesenézéssel, 20-30 perc maximum. De már ügyes, és sokszor balhé nélkül lekapcsolja magától.
Kezd mostanra kibontakozni a személyisége is. Nagyon huncut, jó humora van, szeret viccelődni. Bújós kis szeretetgombóc, sokszor igényli a testi kontaktust (Anya bőréhez!). Ha nem rá figyelünk, egyből rosszalkodni kezd. Dobál, zajong, mászik, frocliz minket. Kifejezetten érzékeny és mély érzésű kisfiú. Még a Kisvakondtól is képes megijedni. Ha bárki szomorú, azonnal rohan vigasztalni. Ha valakinek fáj valamije, akkor simogatja. A dalban sírdogáló kis kecskét is mindig meg akarja vigasztalni, mert annyira sajnálja. Nagyon érzékeny a mi hangulatainkra is, a feszkót nyilván nehezen viseli. Sokszor felemlegeti az esetleges sérelmeit, meg hogy miért sírt. Az akarata is erősen kidomborodott az utóbbi időben, megvolt most karácsonykor a tesco-ban hanyatt fekvő jelenet is. Általában hamar megnyugszik. Mindent önállóan akar csinálni. Kivéve persze, amit kellene (pl. vetkőzés, rendrakás). Sokat segít a házimunkában, seper, tereget, kidobja a szemetet, cipeli a dolgokat. Sokszor nehéz elindulni vele bárhová is, majd onnan hazaindulni. Mindenhol bele tud merülni szuper játékokba. Újabban szeret szökdösni idegen helyen (pl. boltban), szóval nagyon résen kell lenni.
Az evés terén nincs nagy újdonság. Továbbra is szűk a repertoár, gyengécske a rágás. Husi, krumpli, tészta, alma, banán, túró rudi, túrókrém, pékáru, na és persze édesség tengelyen mozgunk. Zöldség szinte semmi, elvétve megeszi a borsót. A régebben evett főzelék sem megy most egyáltalán. Próbálok trükközni, de becsapni nem akarom és nem is lehet már.
Az alvás most épp nagyon későre csúszott, este 10 előtt ritkán alszik el. Hajnalban időnként felkel tápizni egyszer, de amúgy jól és békésen alszik. Délután is 2-3 órákat alszik.
Idén először volt igazi Mikulás váró, karácsony váró decemberünk. Írtunk levelet a Mikulásnak, bedobta a postaládába. Vártuk, készültünk rá. Naná, hogy jött is. Ide házhoz, és szuper autókat hozott. Kicsit megszeppent tőle, ahogy ő mondta: "Kicsit féltem". De az autó érdekesebb volt. Várta nagyon a karácsonyt is, a fa díszítést, az ajándékokat. Jól sikerült az idei karácsony, kicsit bele is pörgött, keveset aludt. Hatalmas csillogó szemekkel játszik az új játékokkal, imádja a karácsonyát, a családot, a családi bulikat. Két ünnep között felmentünk a Mátrába. Egy kis vendégházban voltunk 2 éjszakát Galyatetőn. Meglátogattuk Kuliékat Piszkés-tetőn. Marcesz hatalmasat játszott a nagy épületben, rohangált a csajokkal. Ági igaz kis tyúkanyó módjára terelgette, Eszti mesélt neki. Borival most is nagy bújás volt a nap végén, érzi az anyai energiáit. Zoli (mit Zoli, ZoliKA!!) volt a nap hőse, mert megjavította a szürke kisautó kerekét. Kicsit havaztak is. Marci nagyon félt a szánkótól, nem lehetett húzni rajta egyedül, csak ha a csajok ölében ült. Apát is féltette, amikor ráült. Kesztyű nélkül sírás volt a hóban, mert hideg. Fél, hogy csúszik. Tegyük hozzá, inkább jég volt most fent, mint hó. Kis szenzorosomnak sok volt egy kicsit. Eléggé tartok a szilveszteri petárdázástől, majd meglátjuk mi lesz.
A sok nehézség és betegség mellett azért csodás családi események is történtek az ősszel. Dani és Kinga összeházasodtak, így szeptemberben esküvőn is voltunk. Ott volt az egész család, a belgák, a görögök, a nagyváradiak. Nagyon jó kis buli volt. Nemrég pedig gólyahírt is kaptunk tőlük, június közepére várható az unokatesó. Juhúúúúú! Ennek okán, most sokat beszélgetünk a kisbabákról, várandósságról. Érdekli honnan jött, mekkora volt. Sokszor felemlegeti a születésének történetét. Vissza akar menni anya és apa hasába, de már tudja, hogy nem lehet.
Drága kis Madzagunk! Nagyon szeretünk!
Puszil: Anyaka és Apaka
