Vége a nyárnak, elindult az új tanév. Madzag maradt ugye a Naposholdasban, továbbra is szeret oda járni. Alma sajnos elment oviba, de cserében most Jázmin a jóbarát.
Sajnos az augusztus elég szar intézkedéseket hozott, ami a rezsiárakat érinti. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy 30 órás leszek a Koraiban, az fix bevétel. Fizetjük a hitelt is már, hiszen nem lett tesó (eddig). A vállalkozás is újra indult, így itthon is többet vállalok. Feszesebbek, húzósabbak emiatt a napjaink.
Nyáron rendkívül sok vitánk volt az elindulások, kimozdulások körül. Nem ezt akarom felvenni! Ne menjünk sehova! Nem akarok ide-oda-amoda menni! Néhányszor nagyon elpattantunk az apjával mindketten ezeken a cirkuszokon. Ennek az lett a következménye, hogy kevesebb a cirkusz, de megjelent a reggeli hasfájás. Felkerestünk egy pszichológust, akinél már tavasszal is voltunk DSZIT ügyben, csak nem volt helye. Most jól átbeszéltünk mindent, és ismét a DSZIT-nél kötöttünk ki. Így lett most egy Ibolya nénik Diósdon, ahol eddig 2x volt Marcesz. Élvezte mindkét alkalommal.
A szobatisztaság mintha elindulgatna, sokszor kéri a bilit/szűkítőt a pisiléshez, meg lehúzzuk a kakit a WC-n. Most a cipővételben is önállóbb lett, élvezi, hogy ő már nagyfiú. Egyszerűen imádom!
Az ovival kapcsolatban nagyon határozottan azt érzem, hogy ide jövőre sem. Mint kiderült (Zsombi ugye ment), a beszoktatás egy nap, azaz 3 óra udvari játék. Másnap meg hagyd ott bőgni egyedül. Se cumi, se semmilyen alvósállat nem mehet be. És pelenka nuku. Alváshoz sem. Az én olvasatomban ez egyenlő a gyerekkínzással. No comment. Csóri kölykök. Ősszel felkeresünk egy-két magánovit, a nagyi bevállalta továbbra is, hogy fizeti a nagy részét, ahogyan a bölcsinek is. Nem akarja ő sem, hogy ennek legyen kitéve ez az érzékeny kisfiú. Biztos sok gyerek jól tud egy ilyen helyzethez alkalmazkodni, de Marci biztosan nem. Súlyosan traumatizálódna. Belegondolni is rossz :(
Csavarogtunk megint többfelé, voltunk a Közlekedési Múzeumban, Battai napokon (lesokkolódott a dodgemezéstől szegény), fedeztünk fel új játszótereket, kirándulóhelyeket. Jobban viseli az itthonról elmenést, mióta nincs 40 fok odakint. Mondjuk ezt megértem.
Szóval lassan visszarázódunk a hétköznapokba, kialakul a heti rend. Újra felveszem én is a ritmust a 2 munkahellyel, plusz a kétfée oktatással. Holott ez volt az utolsó, amire vágytam. Úúúúúúgy babáznék még :(
A házunk viszont haladt a nyáron. Van tetőnk, megrendeltük az ablakokat. Készülnek a válaszfalak. Már látszik mekkora is az akkora, haaatalmas és tágas nappalink lesz. Alig várom, hogy elkészüljön végre!
Kicsi drága nagyfiúnk! Szeretünk!
Puszil Anya és Apa
