Sok idő múltán...

 Valahogy nem jutok el a blogolásig. Mentségemre legyen mondva, egyetem, vizsgák, szakdolgozat, beaadandók, plusz a gyerek életét is rendezni kell.

A tavalyi év maga volt a horror. Az óvodában az új csoport finoman szólva sem jött be. Marci már első héten összeakadt a nagyfiúkkal (3 fő), és elkezdődött egy állandó feszkó közöttük. Még most is összeszorul a gyomrom, ha erről írok. Verték, verbálisan bántalmazták, kiközösítették. Hiába mentem be sokszor, kértem, hogy tegyék vissza a régi csoportjába. De hát nagyfiú, iskolaelőkészítős, kell neki a nagycsoport. Elkezdtem más óvodát nézni, kb esélytelen év közben váltani. Végre lett egy ovis kis barátja, de ő is elkezdett egy idő után a bántalmazó bandához húzni. Marci időnként bepisilt szeptemberben, aztán az alvása volt katasztrófa. Kis figurákkal ki tudtuk játszani a bent történteket, de így is szörnyű volt. Elkezdtünk menni egy pszichológushoz, akivel finoman szólva nem volt meg a kémia. 3 találkozás után már ADHD-t mondogatott, mi egyre inkább kétségbe estünk. Szerveztük az életet, hogy minden nap haza tudjon jönni ebéd után. Közben azért persze fejlődött is, megugrotta a buszozást is az óvónénivel. Tavasszal kerestünk fel egy másik pszichológust, aki szerencsére szuper volt. Lebeszélt a diagnozis utáni hajszáról, mert krízisben és traumában nem szabad, nem lehet megállapítani semmit. Vágtuk a centit a tanév végéig, hogy elballagjon a társaság. A nyár nagyon jól telt, voltunk nyaralni, megvolt a futóverseny is. Ősszel újra ovi, de itt végre az eredeti csoportba került vissza. Azóta kinyílt, vidám, eszik, alszik, fejlődik. Jó kedvvel megy oviba minden nap, ott is alszik. A visszamérésen a grafomotorika kivételével minden területen iskolaérettnek nyilvánították. Az óvónéni külön félrehívott azért, hogy beszámoljon róla, mennyire ügyes és jókedvű. Tavaly csak egyedül játszott az udvaron (igen, megforgatta a tőrt a szívemben), de idén bandázik. Sokszor el is alszik délután, tehát biztonságban érzi magát. Nekem még mindig annyira furcsa, hogy induláskor nincs gyomorgörcs. 

Keressük az iskolát, bár évek óta egy felé húzok. Az ottani iskolakóstolgató tetszett neki, a leendő elsős tanítónéni is szimpatikus volt. Januárban még megyünk máshova, meg tavasszal is. De eddig ez jónak tűnik. Megtámogatva az iskolakezdést, heti 3 fejlesztése van. Már amikor senki sem beteg.....A szerdaiban nagyon elfárad, mert az délután van, és asztalnál ülős-figyelős. A tornák reggel vannak, ott elemében van. 

A nagy dolog az életünkben, hogy tavaly karácsonykor ÁTKÖLTÖZTÜNK az új házba. Mostanra nagyon belaktuk, még persze nincs teljesen kész. Élvezzük minden zugát, mindenki a saját szobáját. Marci szerint minden szoba az ő szobája :) Imádja a lépcső alatti sarkot, alatta a kis várost, a hatalmas teret. Én is imádom, hogy együtt vagyunk, ha vasalok, főzök, eszönk, stb. Egy tér, nagy tér, és nekünk gyönyörű. 

Amúgy nagyon nagyfiús lett a mi 6 évesünk. Nagyrészt önálló már öltözés és fürdés terén is. Persze lusta, így sokszor kér segítséget. De már a cipzárral is boldogul. Tgenap rengeteget tömegközlekedtünk, étteremben voltunk. Gyönyörűen lehozta az egészet, persze azért a járműveken izgult, hogy időben leszálljunk. Szóval tömegközlekedés is pipa. A meltdown ritka vendég manapság, egy-egy fordul csak elő. Ami nehéz, az m még sokszor az, hogy nem hagy mást szóhoz jutni. Ezen kell még dolgozni.  Nyáron vettünk egy medencét, amiben magától megtanult siklani. Az úszás oktatóig nem jutottunk el, az ovival sem hajlandó menni De szereti a vizet, igazi halacska. A nyári éjszakai pelenkátlanodás óta egyetlen baleset sem volt, így az utolsó babás dolog van már csak hátra. A legnagyobb falat persze, a cumi. Itthon már csak este 7 után kapja meg. Az oviban alváshoz, de megbeszéltük, hogy karácsony után már nem visz cumit az oviba. Ez egy nagy és nehéz menet lesz neki, nagyon keresi az orális ingert. A fogai persze szörnyen állnak miatta, és már van két új is alul, illetve mozog egy harmadik. 110 cm és 16 kg, nem óriás továbbra sem :)

Most mindene a dínók, a kalózok, lovagok, na és a minecraft. Nézi is, játssza is (békés módban persze). Amit lát, utána lejátssza a kis legofigurákkal. Az autók ritkán kerülnek már elő, inkább legózik. Kalózhajót épít, csatázik, fiúskodik. Már sokszor nem vagyunk elegek a játékhoz, kortársakra vágyik. A dumája változatlan, jobb napokon levegőt sem vesz. A szókincse óriási, a fantáziája élénk. Nagy bohóc, és ugyanolyan mozgékony, mint eddig. Nehezen mozdul ki otthonról, de ott aztán megállíthatatlan. Igazán empatikus, állatszerető kis ember, nagy igazságérzettel megáldva. A humora is klassz, kezd olyan kis szenyócska lenni, már be-beszólogat olykor poénosan. Továbbra sem tapasztaljuk, hogy visszabeszélne, vagy szemtelen lenne. Persze van, hogy nem fogad szót, sokszor van harc az esti lefekvésből, de mégsem mondanám pofátlannak. Nagyon bújós, de főleg én kapom az öleléseket, meg még apa. A többiek felé van egy kis távolságtartás. A nagyszülőket imádja, sokat is van velük. Már az unokatesókkal is leven, főleg persze Kamillával, hiszen ő is már 3 éves. Samut csak simogatja, és dumál neki. 

Összegezve azt mondanám, hogy egy nagyon túlélős tanév után végre megérkezett az oviba. Megérkezett újra a boldog gyerekkorba, és még most is majdnem elsírom magam, ha arra gondolok, mennyire szenvedett. Mégsem akart váltani. Sokszor rágom magam még mindig amiatt, hogy nem vittük el máshova, hogy nem voltam erőszakosabb. De utólag persze mér mindegy, és szerencsére reparálódott a kis lelke. Az enyémnek tovább tart. De minden nap öröm, ha boldog és csicsergős kisfiú jön haza az oviból. 

Madzagocska, igazi nagyfiú vagy már! Szeretünk!

Puszi: Anya és Apa

Újra itt

 Nagyon-nagyon régen jártam erre, pedig annyi minden történt. Vagy talán pont azért....

Szóval Madzagocska 5 éves lett a nyáron. Az ovi első éve az elején nem volt  zökkenőmentes, de az óvoda szorgosan dolgozott a megoldáson. Így is januárra tenném azt, mire igazán beszokott. Lettek haverjai, szeretik őt a többiek, de egy kiemelt barát nem lett.Az idei tanévet már a Bagoly csoportban kezdte, hiszen már nagycsoportos mind életkorban, mind okosságban. A váltás -mint minden váltás- most is megviselte. Hatalmas reggeli sírások voltak, nagyon félt ott aludni. Mostanra nagyjából sikerült egyfajta jutalmazás rendszert kialakítani, ami persze nem ideális, de működik. Ezzel, sok beszélgetéssel, az óvónénik segítségével és nemi szolid erőszakkal végül sikerült az ott alvás. Lekopogom, hogy mostanra talán újra béke van. Még sokszor elszólja magát, hogy ezt meg azt csináltak a "nagyok". Ilyenkor mindig figyelmeztetjük, hogy már ő is a nagyok között van. 

Nagyon sok dologban remekül hozza a nagyfiús dolgokat. Ha akar, tud nagyon önálló lenni. Megterít, segít a háztartásban. Rendszeresen takarít a fürdőben, múltkor az ágy alól halászta ki a koszos papírzsepiket. Jó ideje a saját szobájában alszik, szereti a kis ágyikóját, ragaszkodik is hozzá. Sokat és ügyesen játszik egyedül, hihetetlen képzelőerővel bír. Imád a kertben lenni, dolgozni, szerelni, autózni. Nem is nagyon hagy beleszólást a játékába nekünk, de az oviban ügyes a többiekkel. Továbbra is nagydumás, mindig kiemelik a nyelvi készségeinek fejlettségét az oviban. A kézügyessége is fejlődik, egyre többet, és egyre felismerhetőbben rajzol. Ismeri a számokat, próbálkozik a nevének leírásával is. Nagyon is tisztában van a saját értékeivel, és nem felejti el hangoztatni, hogy ő milyen okos, ügyes :) Sokszor kéri is ebben a visszaigazolást, amit persze meg is kap.

Vannak továbbra is olyan területek, ahol lassabban halad előre. Elég rugalmatlan kis emberke, és nem is nagyon bevállalós. Nem szereti a változást, az új dolgokat. Elkezdett félni a magasságtól, a mozgó járművektől. Lemaradt az ovis kirándulásról, mert nem mert felszállni a buszra. Hatalmas bringás, de segédkerékkel. Tud két keréken is menni, nem egyszer bemutatta, de nem hajlandó. Beirattuk síelni, de rettenetesen utálta. Járt egy ideig judora is, de mosta  nyár után nem hajlandó visszamenni. Állandóan focizni akar, de amikor a nagyon vágyott fociedzésre elvittük, kimenekült a szituból. Nézni sem volt hajlandó. Igazából a DSZIT az, amire szívesen jár, illetve úszni a Stilianosba, ahol szülővel van bent a vízben. Amúgy nagy vizes, simán merül egyedül. Úszni nem tud még, de a strandon ez általában egyáltalán nem zavarja, így résen kell lenni mellette. Szerinte tud úszni :) Szóval továbbra is az van, hogy minden lépést felezni, negyedelni kell neki, és hagyni idő mindenre. 

Decemberben jártunk pszichológusnál, ő akkor semmi olyat nem látott, amit kezelni kellene. Éretlenséget igen, de mást nem. És valóban...A cumi még mindig az egyik legfontosabb tárgy az életében. Emellett elkezdte rágni a körmét nyáron, mert véletlenül 3x is eljutottunk pár napra nyaralni. Fél máshol aludni, de egy-két nap után jól fel tudott oldódni minden helyen. 

Sokat erősödött, nőtt is egy kicsit, de még mindig aprónép. Akkora, mint egy 3 éves gyerek. Igazából őt ez nem zavarja szerencsére, de én féltem őt. Igazi fiú, így azért előfordul némi bunyó az oviban. Ha egy nagycsoportossal akad össze, akkor esélye sincs. Mindig sírás a vége. Viszont elképesztően gyors, és nagyon kitartóan tud futni :) Futásról szólva azért nagy bátor tettei is voltak a nyáron. Elindult az ExtremeManó futáson, és kapott érte érmet is. Egyedül futotta le a távot, nagyon büszkék voltunk rá. Emellett nagyon sokat tud gyalogolni is, 7-8 km-es kirándulásokat lehet vele tenni.

Épül az  új otthonunk, komoly remény van arra, hogy még idén be tudunk költözni. Marci is kiválasztotta már a szobáját, a másik "gyerekszobával" is nagy tervei vannak. Apa egész évben rengeteget dolgozott a házon, én meg rengeteget dolgoztam úgy amúgy. Az idegeink kb. romokban vannak, de már látszik a fény az alagút végén. Tavasszal majd a kertet és a kerítést is rendbe kell tenni. Szóval sok van még hátra. Nem ez volt életünk legjobb éve, de reméljük innen most már felfelé indulunk.

Kis-nagy Madzagunk! Szeretünk!

Puszi: Anya és Apa

Nyár vége és ovi

 

 

Szeptember elején még elszöktünk kicsit Horvátországba nyaralni, szenzációs volt. Marci kiválóan bírta a városnézést, tengert, homokozást, idegen helyet, a hosszú autózást. Nagyfiú már, lehet vele menni. 

 Nagyiék is ott voltak, velük is találkoztunk. Szép hely ez a Porec. A mi apartmanunk kicsit arrébb volt, csendes, aprócska faluban. Nagyon kedves házigazdánk volt, így tényleg jól telt ez a pár nap. 

A nyaralás után indult az ovi.  Az első napon nagyon bátran ment befelé, majd kb. 2 perc múlva jött panaszkodni, hogy a nagyok nem engedik játszani. Ezen felhúzta magát, és utána ő sem viselkedett szépen, szórta rájuk a homokot. Kivörösödött fejjel üvöltött vele az egyik fiú, hasba is ütötte. Második nap egy nagylány csavargatta meg a karját, és majdnem lerántotta a fáról. Ezt követően elhányta magát az udvaron, és itthon volt egész héten betegen. Második héten egészen klasszul alakult a dolog, egyre többet volt bent. Nagyon hiányzott neki a bölcsi, a barátai. Sírdogált emiatt, de hősiesen ment oviba. Azon a héten pénteken komoly bántalmazás érte. 4 nagy gyerek (köztük a már ismert kettő) kergették, lefogták, a haját tépték, ráborították a focikaput. Egyik óvónő sem látta ezt a terrort. Este jött ki belőle a feszkó, remegve sírt. Ekkor írtam emailt az ovinak, hogy akkor ez most mi volt. Behívtak külön beszélgetni, elnézést kértek, figyelni fognak. Elkezdett bent is aludni, és még az evéssel kapcsolatban kellett nekik útmutatást adni. A saját csoportjában jól alakul az élet, de a nagyokkal rendszeresek a cirkuszok az udvaron. Én hallgattam erről a többi szülő előtt, mert nem akartam senkit rossz színben feltüntetni. Egyik reggel azonban hallottam egy anyukát panaszkodni az óvónőnek, hogy a fia sírt egész hétvégén, mert a nagyok bántják, csúfolják. Felkaptam a fejem nyilván, és gyorsan szóba elegyedtünk. Csapódott hozzánk még pár anyuka, és elkezdett körvonalazódni, hogy bizony nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával a Süni csoportban. Csúfolódás, piszkálás, verés. Sok kicsi teljesen kivan, nem is akar oviba jönni. Kiderült, hogy más szülő is volt már bent emiatt. Hiába próbáltam összeszervezni egy közös szülőit, sokan visszakoztak. Egy ideig ezek után úgy tűnt, hogy jobban figyelnek, mert fizikailag valóban nem volt durvább atrocitás. Azonban azt valahogyan nem hallják, amit mondanak a nagyok.

Marci kezelhetetlen sokszor mostanában. Dacol, ellenáll, folyamatosak a cirkuszok itthon, főleg hétköznap. Verekszik itthon, káromkodik, közli, hogy: "Menj innen!". Mint kiderült ezt más szülők is hallják otthon. Pár napja Papiéknál volt, és kiment Melindával bringázni. Egyszer csak megindult, és lement tőlük egészen a Campona-ig. Megszökött, egyedül bicajozott végig az utcákon nyaktörő sebességgel. A nagyit autóval vitték le a hegyről, mert nem érte utol, azt se tudta, hogy merre ment. Mindannyian totál kikészültünk az eseménytől. Haza akart jönni állítása szerint. Másnap beszélgettem a szülőkkel. Most megint kipattant ez az egész botrány, sok más sünis gyerek kezdett otthon káromkodni, agresszív lenni. A nagyok cigányoznak, hülyéznek, faszoznak. Kisbabának csúfolják őket, rendszeresen elveszik a játékot, nem engedik őket játszani. Kergetés, verbális fenyegetés is előfordul napi szinten, miszerint szétverlek kalapáccsal, kidoblak az ablakon, elrabolnak a cigányok és társai. Aznap éppen megint ment be egy anyuka beszélni az óvónőkkel. Nekem közben eldurrant az agyam és elkezdtem újra szervezni. Szerencsére ez az anyuka tudta közvetíteni a csoportos csetből jövő információkat, és mindent elmondott az óvónőknek. Hogy mennyi a panasz, mi zajlik amúgy az orruk előtt, csak valamiért nem látják. Állítólag döbbenten hallgatták, majd ők maguk vetették fel a soron kívüli szülői ötletét. Már az ovivezető előtt van az ügy, remélem hamarosan lesz a szülői. Ez elfogadhatatlan. 

A saját csoportját amúgy továbbra is élvezi Marci, oda szívesen megy. Vannak már kis barátai, egyre több nevet tud. Neki is lelkesen köszönnek a többiek a folyosón. A fényképeken látszik, hogy mennyit mosolyog bent, és persze minden foglalkozáson a kör közepén, vagy az első sorban van :)

Ezzel együtt ez a szökés, dacolás, napi szintű cirkuszok nagyon kiborítanak minket. Nagyon nem szófogadó, és ez már a nyílt utcán életveszélyes. Kedden megyek a pszichológushoz, aztán hétfőnként Marcit fogja megfigyelni.

Persze a betegségek is sűrűn jönnek. Most épp a fülkagylója gyulladt be. De múlt héten megint itthon volt náthásan. Kedden lesz a halloween buli. Bár hivatalos őszi szünet nem lesz, szerdától nem viszem be.  Pihenünk, töltődünk együtt. 

Drága nagyfiúnk! Szeretünk!

 Anya és Apa

Nyári kalandok

Kisebb, egy-egy napos kalandokkal teli nyár volt. Főszerepben a strand volt, mert nagyon megszerette a pancsizást idén. Voltunk Százhalombattán, Gárdonyban, Tatabányán.

Voltunk nyaralni, megnéztük Laci papa versenyét. Az idő ezúttal sem nekünk kedvezett, így sok helyre nem tudtunk elmenni. Anyuék balesetet is szenvedtek odafelé :( Szerencsére nekik nem lett bajuk, de a kocsi eléggé megsínylette. Marci egész jól viselte a nyaralást. Tudott aludni, alkalmazkodni. Nagyokat szaladgált, még kétszer pár percet medencéztünk is. Simán belement a hideg vízbe is. Szenzorosan sokkal jobban bír mindent mostanában, sarat, vizet, homokot, hideget, meleget. Bátrabb az evésben is, a lángos nagy kedvenc lett idén.

Jázminékkal sokat találkoztunk, jövünk-megyünk mindenfelé. Pump track pályára, strandra, játszótérre. Nagy barátság van közöttük. Marci finoman udvarolgat, sokat bújnak össze is. Kis szerelmespár :)

A szülinapja nagyon jól telt. A Campona játszóházba hívtunk össze egy kics csapatot. Ott volt Zsombi, Jázmin, Artúr, Árpád, Lilike, és még Emma is benézett. A mexikói különítménnyel is többet találkoztunk. Lucas sokat emlegeti Marcit. Családilag a Papiéknál ünnepeltünk, ott is jól érezte magát. Volt torta a bölcsiben is, csillogó szemekkel fogadta az éneklést és az ünneplést. Tündéri volt! A bölcsiben nagyon készülnek a ballagásra. Tanulnak verseket, búcsúzkodnak. Két hét és kezdődik az óvoda. Nagyon izgulok, hogyan fogja fogadni Marci. Még előtte pár napra elszökünk Horvátországba nyaralni, rápihenünk az óvoda kezdésre. A szobatisztaságot megugrotta, azóta is tart. Igaz alváshoz még kell pelus, de talán ez áthidalható lesz a délutáni alvásnál. Jujj tényleg nagyon izgalmas! Egyre önállóbb nagyfiú. Egyedül intézi a bilit/WC-t, a vetkőzés már egészen jól megy. Nyitott és barátságos, már a kis konfliktusait is jól intézni a gyerekekkel. Igazán kedves és bújós még mindig. Azért nagyon csintalan is tud lenni, amikor szelektív a hallása. Na igen. Kis-nagy Madzag! Imádunk! Puszi Anya és Apa

Szobatisztulás

Az elmúlt két hétben megint itthon volt Marcesz, sajnos tüdőgyulladást kapott. Én is beteg voltam, együtt vergődtünk, Apa ápolt minket. A második hét közepére már jól volt Marci, de a doktornő javaslatára még nem ment bölcsibe a héten. Kihasználva az itthonlétet, elkezdtük a pelenkátlanodást.Már jó ideje műsoron volt, de sehogy sem sikerült áttörni az ellenállást. Matricafal, csoki, stb. Semmi nem jött be. Aztán gondoltam egy nagyot, és azt mondtam, legyen. Legyen olyan motiváció, ami tényleg érdekli. Ez mi más lehet, mint az autó? Abban teljesen biztos voltam, hogy fizikailag képes már rá. A lelkében kellett átbillenni, elengedni, váltani a pelenkáról. Elmentünk együtt a játékboltba, és vettünk kb. 15 db kisautót, mindet ő választotta. Első nap délig kellett pelus nélkül lenni (kb 2 óra), akkor kapott autót. Addig nézhette őket, kiválaszthatta, hogy melyiket kéri. Szem előtt, elérhető közelségben volt a jutalom. Kibírta! Alvás után már hosszabb idő jött, este 7-ig (kb 3-4 óra). Másnap már egész délelőtt, alvás után pedig már alsónadrágot is kellett venni az autóért. Alul semmiben érzi magát a legjobban, idegen még neki a textil érzése. Félt elmenni is itthonról pelenka nélkül. A kaki is nehezen ment, de már második nap sikerült a bilibe. Ma volt a harmadik nap. Ma reggel megállapodtunk, hogy ha el is megyünk itthonról pelus nélkül, akkor megint a boltban választhat akkor egy autót hazafelé. Így felkerekedtünk, elmentünk Dinnyésre a Parasztudvarba állatokat simizni. Majd a Velencei-tó partján lángosoztunk. Kellemes meglepetésként ért, hogy fürdeni akart. Meglátta a tavat és a fürdő embereket, erre egyből dobta le a textilt, gatyát, bringát,mindent. Aztán rohant a tó felé. Alig értem utol, hogy a lépcsőn menjen be. Nem strandra készültünk, nálam nem volt fürdőruha. A lépcsőn térdig tudtam bemenni, neki az is elég volt. Még elég hideg a víz. Mivel nem ér le a lába, nem tudtam tovább engedni egyedül. Nagyon élvezte! Aztán ettünk lángost, és még párszor meglocsolta a köveket a parton. Seggel a part felé, kukaccal a tó felé, alul semmiben pisilgetett. Hát én úgy röhögtem! Igazi férfi! Hazaérve elmeséltem Apának a történteket, addig ő suttyomban elment a nagy WC-re, és egyedül belekakilt, lehúzta. A popót én töröltem ki, az még nincs benne a rutinban :) Este egy étteremben ettünk, végül csak előtte mentünk be a boltba kisautóért. Az étteremben is 2x pisilt a férfi WC-ben Apával, a kakit nem merte ott, azt hazahozta. Édes dárga Nagyfiúnk! A 4 éves szülinap kapujában ez is megtörtént! Hihetetlenül büszkék vagyunk Rád! Imádunk, puszilunk: Anya és Apa

Az elmúlt fél év

Mintha tegnap lett volna, hogy írtam ide....Közben meg majdnem fél év eltelt. Nagyon eseménydús év volt ez eddig megint, igazából alig értük utol magunkat. Az építkezés haladgat, inkább kívül, mint belül. A covidos-háborús infláció sokszorosa sajnos a "megszokottnak", így igazából rezeg a léc, hogy miből fejezzük be. A 4-5x drágább építőanyagok és munkadíjak kicsinálnak minket. Ugyanis a mi munkadíjunk enyhén szólva nem lett nagyobb. Pamacska februárban fennakadt a kerítésen, kórházban volt, hosszasan kellett orvoshoz járni. Mivel kétkörös volt a dolog, április végén lett teljesen rendben. A kezelések és a miatta bővített kerítés együtt kb. egy milla volt. Holott az építkezésbe is tehettük volna. Na de Marcira rátérve: Január végén elkezdtük felgöngyölíteni az evésproblémát. Megkapta ugye az ARFID diagnózist, majd elkezdődött a pszichoterápia és a dietetikussal történő munka. Röviden szólva, egyik sem jött be. De legalább erre is rohadt sok pénz elment. A dietetikus tanácsai közül még sok nem használható ebben az életkorban. A pszichológussal eddig csak én dolgoztam, de totál megbízhatatlan a nő (lemondott alkalmak, nem jelent meg az alkalmon, hosszas könyörgés a szakvéleményért, számlákért). Így részemről lezártam vele az együttműködést. Most keresünk mást, akire jobban lehet számítani. Közben craniosacralis terápiát is kezdtünk. Ennek egyelőre érdekes hatása van. Részint regresszió, másrészt Marci szinte kezelhetetlen mostanában. Mindennek ellenáll, ordít, káromkodik, iszonyatos feszültség jön ki belőle. Na meg dac. Eddig csak nagyon fáradtan produkált ilyesmit, most meg napi szinten. Embertpróbáló időszak ez most mindannyiunknak. Közben a pelenkához ragaszkodik, nem hajlandó kiköltözni az ágyamból éjszakára. A másik -állítólag életkori jelenség-, hogy most nagyon komolyan foglalkoztatja a halál témája. Retteg tőle! Sokszor megnéztük már az esküvői szülőköszöntő videót, ahol a felmenőink vannak befotózva. Minden alkalommal sír rajta. Sokszor felhozza a témát, mindig sírva mondja, hogy ő nem akar meghalni. A szívem szakad meg! Május elején egy rémes betegséget kapott el. Borzasztó állapotban volt. Magas láz, torokfájás, kiszáradás, hányás. Egy rettenetes éjszakát töltöttünk a Bókayban. Még fel kell dolgoznom nekem is, szörnyű hely. Szörnyű volt! Igazából az a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy mi történik most a fiam lelkében. Mi ez a nagy dac? Mi ez a szorongás? Honnan jön mindez? A bölcsiben is egyre komolyabb a szociális élete. Hihetetlenül befolyásolni tudja a hangulatát, ha ott történik valami.Ott már külön élete van, aminek mi nem vagyunk részesei. Jázmin továbbra is a minden, ha vele van konfliktus, az nagyon kiborítja. Múltkor lebeszéltek egy randit a játszóházba. Jázmin apja szorgosan vitte is a kislányt oda, mert elhitte a programot. Engem az anyuka hívott fel, hogy ez tényleg meg volt beszélve? Én nem tudtam róla, ezt a kölykök intézték. Csak nekünk elfelejtettek szólni! Imédom őket, kis szerelmespár :) Nehezen tűri viszont, ha más fiúk beleszólnak a játékba, nem tud még osztozkodni. Elkezdett verekedni is, amire én csak nézek! A gyámoltalan kis Marcim, aki mindig a szoknyám mögé bújt. Most meg pukkancs módon verekszik a fiúkkal. Amúgy itthon is most az apjával van a nagyobb fasírt. Petit előszeretettel hergeli és bosszantja, sokszor neki szól a műsor. Mondjuk ő is fiú, így lehet, hogy ez most kakaskodás? Passz. Persze engem is szokott froclizni, főleg akkor, ha egy ideje nem látott. Mondjuk ha én megyek érte a nagyihoz. Addig kisangyal, ha megérkezem onnantól dilibogyó. De itthon én jóval kevesebb ellenállást kapok. Én a puszikat kapom sűrűn, és minden nap elmondja, hogy szeret, hogy hiányoztam neki, hogy a bölcsiben is rám gondolt. Hozzám bújik, ölel. Apát is szokta puszilni meg ölelni, de engem jóval többet. Mindeközben már nagyfiús is. Van egy ilyen flegmás vagány hangja, ahogy a bölcsis fiúkról mesél. Végre egyedül vetkőzik, a cipőt egyedül veszi. Öltözni még nem hajlandó. A bili is előkerül olykor, a szülinapján tervezi letenni a pelenkát. Na kíváncsi vagyok.... Gyönyörűen játszik, egyre ügyesebb a kis keze. Segít a háztartásban, megterít, vizet tölt főzés közben, kidobja a szemetet. Rá lehet bízni ilyen apró kis feladatokat már. Az építkezés nagyon érdekli, ott is mindig "segíteni" akar a fiúk nagy örömére :) Felvették az oviba, szeptembertől a Balambér Világa alapítványi oviba fog járni. Szerencsére a bölcsiből jönnek vele hárman, lesznek ismerős arcok. Sajnos Jázmin nem ide jön :( Azt mondták, hogy a kicsiket egy csoportba teszik majd. Mert ők lesznek a kicsik, az újak. Eddig a nagyok voltak. Remélem jó lesz ott neki, én nagyon bízom bennük. De azért a NaposHoldas Meseházra gondolva mindig sírhatnékom lesz. Nem lesz könnyű a búcsú a bölcsitől. Jajj :( Drága nagyfiúnk! Te imádnivaló, fanatsztikus kis emberpalánta! Szeretünk! Puszi: Anyaka és Apaka

Történések

Az ünnepek békésen, vidáman teltek. Madz rengeteg ajándékot kapott, nagyon élvezte a felhajtást, vendégeskedést. Imádta a karácsonyi manót, aki beköltözött. A Mikulástól félt, de bátran átvette az ajándékot tőle. Büszkeség :)

Bátor

 

 

 

A hosszított téli szünet is aktívan telt. Jártunk Zoo cafeban, Playmobile múzeumban, elmentünk wellnessezni is. Pihentünk, felfrissültünk.

Még bátrabb kígyósimogató

 

Januárban újraindult az élet, a munka, a bölcsi. Elkezdtünk foglalkozni az evés témakörrel újfent. Felkerestünk egy dietetikust, aki tovább küldött a pszichológushoz. Sajnos a gyanú beigazolódott, Marcesz megkapja az ARFID diagnózist. :( Evésterápia, és rendszeresen pszichológus az irány mostantól. Nem tudom, hogy hová és meddig lehet ezzel eljutni, de hamarabb itt az ovi, mint gondolnánk. Szobatisztaság még mindig sehol, nem öltözik önállóan. Igazából full kisbabás akar enni ezekben a dolgokban.

Madzag továbbra is élvezi a bölcsit, Jázmint persze. Már valami bunyóba is keveredett a héten...Nahát! Továbbra is jármű mánia van, egyre szebbeket épít, hatalmas fantáziával játszik. 

Rendező pályaudvar

 

A szövege hatalmas :) Imádja a kisbabákat, Kamillát (Milluskát) különösen! Alig várja, hogy felépüljön a ház, és legyen neki itt is szobája. Lila lesz persze, lányos. Az övé kék, mert az fiús. Most fontossá váltak a lányos-fiús dolgok. Szeret olvasni, mesét hallgatni, mesét nézni. Az új kedvenc Shaun, the ship. Anyja fia 💖  

Imádunk kis Madzag! 

Anya és Apa