Szeptember elején még elszöktünk kicsit Horvátországba nyaralni, szenzációs volt. Marci kiválóan bírta a városnézést, tengert, homokozást, idegen helyet, a hosszú autózást. Nagyfiú már, lehet vele menni.
Nagyiék is ott voltak, velük is találkoztunk. Szép hely ez a Porec. A mi apartmanunk kicsit arrébb volt, csendes, aprócska faluban. Nagyon kedves házigazdánk volt, így tényleg jól telt ez a pár nap.
A nyaralás után indult az ovi. Az első napon nagyon bátran ment befelé, majd kb. 2 perc múlva jött panaszkodni, hogy a nagyok nem engedik játszani. Ezen felhúzta magát, és utána ő sem viselkedett szépen, szórta rájuk a homokot. Kivörösödött fejjel üvöltött vele az egyik fiú, hasba is ütötte. Második nap egy nagylány csavargatta meg a karját, és majdnem lerántotta a fáról. Ezt követően elhányta magát az udvaron, és itthon volt egész héten betegen. Második héten egészen klasszul alakult a dolog, egyre többet volt bent. Nagyon hiányzott neki a bölcsi, a barátai. Sírdogált emiatt, de hősiesen ment oviba. Azon a héten pénteken komoly bántalmazás érte. 4 nagy gyerek (köztük a már ismert kettő) kergették, lefogták, a haját tépték, ráborították a focikaput. Egyik óvónő sem látta ezt a terrort. Este jött ki belőle a feszkó, remegve sírt. Ekkor írtam emailt az ovinak, hogy akkor ez most mi volt. Behívtak külön beszélgetni, elnézést kértek, figyelni fognak. Elkezdett bent is aludni, és még az evéssel kapcsolatban kellett nekik útmutatást adni. A saját csoportjában jól alakul az élet, de a nagyokkal rendszeresek a cirkuszok az udvaron. Én hallgattam erről a többi szülő előtt, mert nem akartam senkit rossz színben feltüntetni. Egyik reggel azonban hallottam egy anyukát panaszkodni az óvónőnek, hogy a fia sírt egész hétvégén, mert a nagyok bántják, csúfolják. Felkaptam a fejem nyilván, és gyorsan szóba elegyedtünk. Csapódott hozzánk még pár anyuka, és elkezdett körvonalazódni, hogy bizony nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával a Süni csoportban. Csúfolódás, piszkálás, verés. Sok kicsi teljesen kivan, nem is akar oviba jönni. Kiderült, hogy más szülő is volt már bent emiatt. Hiába próbáltam összeszervezni egy közös szülőit, sokan visszakoztak. Egy ideig ezek után úgy tűnt, hogy jobban figyelnek, mert fizikailag valóban nem volt durvább atrocitás. Azonban azt valahogyan nem hallják, amit mondanak a nagyok.
Marci kezelhetetlen sokszor mostanában. Dacol, ellenáll, folyamatosak a cirkuszok itthon, főleg hétköznap. Verekszik itthon, káromkodik, közli, hogy: "Menj innen!". Mint kiderült ezt más szülők is hallják otthon. Pár napja Papiéknál volt, és kiment Melindával bringázni. Egyszer csak megindult, és lement tőlük egészen a Campona-ig. Megszökött, egyedül bicajozott végig az utcákon nyaktörő sebességgel. A nagyit autóval vitték le a hegyről, mert nem érte utol, azt se tudta, hogy merre ment. Mindannyian totál kikészültünk az eseménytől. Haza akart jönni állítása szerint. Másnap beszélgettem a szülőkkel. Most megint kipattant ez az egész botrány, sok más sünis gyerek kezdett otthon
káromkodni, agresszív lenni. A nagyok cigányoznak, hülyéznek, faszoznak.
Kisbabának csúfolják őket, rendszeresen elveszik a játékot, nem engedik
őket játszani. Kergetés, verbális fenyegetés is előfordul napi szinten,
miszerint szétverlek kalapáccsal, kidoblak az ablakon, elrabolnak a
cigányok és társai. Aznap éppen megint ment be egy anyuka beszélni az óvónőkkel. Nekem közben eldurrant az agyam és elkezdtem újra szervezni. Szerencsére ez az anyuka tudta közvetíteni a csoportos csetből jövő információkat, és mindent elmondott az óvónőknek. Hogy mennyi a panasz, mi zajlik amúgy az orruk előtt, csak valamiért nem látják. Állítólag döbbenten hallgatták, majd ők maguk vetették fel a soron kívüli szülői ötletét. Már az ovivezető előtt van az ügy, remélem hamarosan lesz a szülői. Ez elfogadhatatlan.
A saját csoportját amúgy továbbra is élvezi Marci, oda szívesen megy. Vannak már kis barátai, egyre több nevet tud. Neki is lelkesen köszönnek a többiek a folyosón. A fényképeken látszik, hogy mennyit mosolyog bent, és persze minden foglalkozáson a kör közepén, vagy az első sorban van :)
Ezzel együtt ez a szökés, dacolás, napi szintű cirkuszok nagyon kiborítanak minket. Nagyon nem szófogadó, és ez már a nyílt utcán életveszélyes. Kedden megyek a pszichológushoz, aztán hétfőnként Marcit fogja megfigyelni.
Persze a betegségek is sűrűn jönnek. Most épp a fülkagylója gyulladt be. De múlt héten megint itthon volt náthásan. Kedden lesz a halloween buli. Bár hivatalos őszi szünet nem lesz, szerdától nem viszem be. Pihenünk, töltődünk együtt.
Drága nagyfiúnk! Szeretünk!
Anya és Apa


