Nagyon régen nem írtam már ide. Egyszerűen annyi minden összejött, hogy nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat.
Volt azóta egy Mikulás, egy karácsony. Januárban végignyomtunk egy Hömbölde beszédindító programot.
A február elég szar hónap volt....Átfestettük a konyhát (egy elégett pörkölt miatt). Vacakol az építkezés indulása, lasszóval kell fogni az embereket. Nagyi és Nagypapa (Peti szülei) mindketten covidosak lettek. Nagypapa kicsit erősebben, még most gyenge kicsit. De szerencsére túlélte. Tombol a járvány 3. hulláma. Napi több száz ember hal meg, mindenhol maszkot hordunk. Én már kaptam oltást, Peti még csak most, de mneki be kell járnia. Azt hiszem most valóban egy disztópiában élünk.
Majd másfél hét leforgása alatt elveszítettük Doncikát, édes, drága kiskutyánkat. Tegnap lett volna 15 éves. Leukózisa volt, hamar legyengült. Kórházban is volt, de az utolsó hétre még hazajött velünk. A búcsú szívbe markló volt, de szép is egyben. Az utolsó esténken és délelőttön ültünk mellette, simogattuk, szeretgettük. Marcitól még elfogadott pár karika kolbászt, ez volt az utolsó hamija. Nagy szeretetben, a karjainkban, szépen elaludt február 16-án. Hiányzik! Marci is keresi még néha a kutyamamiját, Pamacs is nagyon megváltozott.
Persze jöttek azért jó dolgok is. Megérkezett Dominó, a kis fürge, pöttyös kislány. Imádni való kiskutya, nemsokára megyünk vele is kutyasuliba. Marcival még nem tud jól bánni, sokszor felborítja, lelopja a sapkáját. De nagyon szereti őt Carmesz. Lassanként csak belekezdünk az építkezésbe. Dani és Kinga eljegyezték egymást, szeptember 3-án esküvő lesz.
Szóval mostanra lassan 21 hónapos lett ez a kis Nyúl. Nem is kicsi már, most tényleg nagyfiúsodik. Folyamatosan mászik fel mindenhová, asztalra, ablakba, csúszdára, mászókára, kerítésre... Fú! Kemény vele most az élet. Sétálni nem tud, csak futni. Profin megtanult kismotorozni, sőt a kisebbik motort kezdni kinőni.
A beszédindítás nem igazán hozott eredményt, lassan alakul ez. Azért kezdenek jönni szavacskák a régiek mellé: mamamm (cumi, kaja innivaló), autó, vuvu (kutya), totó (teherautó), tütó, tütóka (tűzoltó), gkhhhúúgá (a járművek hangjai), íííííí (cica), apa, s-s-s (vonat), baba (saját maga), nyamm-nyamm, anya, kérek, jajajj, nnna. Ezen kívül rengeteg dolgot kimondott már 1-1x, de azóta még nem ismételte. Folyamatosan dumál babanyelven, tulajdonképpen mindent ezzel erősít meg. Megerősödött akaratban is, vannak hisztik is olykor. Újabban dobál, köpköd.
Az értése viszont gyönyörűen alakul. Igazából sok mindent megért már, vigyázni kell, mit mondunk. Sokat utánoz minket, mosógépbe pakol, tereget, sepreget, törölget, berámol a szekrénybe. Nagyon jó humora van, igazán huncut is tud lenni. Nagyokat nevetgél az ismert vicceken, némely szavakon is (cicakaka, nyimm-nyamm-nyimm-nyamm kisgalamb, pacák, csócsa, púp). Imádja az autókat, vonatokat, és a mosógépet. Minden nap el kell sétálni a sorompóhoz, akár egy órán át is elnézegeti a közlekedést. Egész sokat eljátszik egyedül is, de nagyon résen kell lenni, mikor szalad el rosszalkodni. Igényli a közös játékot is, szeret mondókázni. Még mindig bújós kisfiú.
Vannak kis haverjai is mostanra. Zsombival sokat játszanak, sétálnak együtt. Zsombi 2 éves, és nagyon szereti Marcit. Marci is örül neki mindig. Ott van Artúr is, meg Árpád baba. Minden hétfőn a Nagyiéknál van, ott sokszor ott van Franci is, így egész nap bandáznak.
Elkezdődött az építkezés, és a lombik projekt is. Sok-sok izgalom. Képeket most nincs energiám feltenni ide, eleggé megvisel a hormonkezelés (is). Elfáradtunk ebben a pár hónapban.
Marceszkám! Nagyon szeretünk :)
Anya és Apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése