Újra itt

 Nagyon-nagyon régen jártam erre, pedig annyi minden történt. Vagy talán pont azért....

Szóval Madzagocska 5 éves lett a nyáron. Az ovi első éve az elején nem volt  zökkenőmentes, de az óvoda szorgosan dolgozott a megoldáson. Így is januárra tenném azt, mire igazán beszokott. Lettek haverjai, szeretik őt a többiek, de egy kiemelt barát nem lett.Az idei tanévet már a Bagoly csoportban kezdte, hiszen már nagycsoportos mind életkorban, mind okosságban. A váltás -mint minden váltás- most is megviselte. Hatalmas reggeli sírások voltak, nagyon félt ott aludni. Mostanra nagyjából sikerült egyfajta jutalmazás rendszert kialakítani, ami persze nem ideális, de működik. Ezzel, sok beszélgetéssel, az óvónénik segítségével és nemi szolid erőszakkal végül sikerült az ott alvás. Lekopogom, hogy mostanra talán újra béke van. Még sokszor elszólja magát, hogy ezt meg azt csináltak a "nagyok". Ilyenkor mindig figyelmeztetjük, hogy már ő is a nagyok között van. 

Nagyon sok dologban remekül hozza a nagyfiús dolgokat. Ha akar, tud nagyon önálló lenni. Megterít, segít a háztartásban. Rendszeresen takarít a fürdőben, múltkor az ágy alól halászta ki a koszos papírzsepiket. Jó ideje a saját szobájában alszik, szereti a kis ágyikóját, ragaszkodik is hozzá. Sokat és ügyesen játszik egyedül, hihetetlen képzelőerővel bír. Imád a kertben lenni, dolgozni, szerelni, autózni. Nem is nagyon hagy beleszólást a játékába nekünk, de az oviban ügyes a többiekkel. Továbbra is nagydumás, mindig kiemelik a nyelvi készségeinek fejlettségét az oviban. A kézügyessége is fejlődik, egyre többet, és egyre felismerhetőbben rajzol. Ismeri a számokat, próbálkozik a nevének leírásával is. Nagyon is tisztában van a saját értékeivel, és nem felejti el hangoztatni, hogy ő milyen okos, ügyes :) Sokszor kéri is ebben a visszaigazolást, amit persze meg is kap.

Vannak továbbra is olyan területek, ahol lassabban halad előre. Elég rugalmatlan kis emberke, és nem is nagyon bevállalós. Nem szereti a változást, az új dolgokat. Elkezdett félni a magasságtól, a mozgó járművektől. Lemaradt az ovis kirándulásról, mert nem mert felszállni a buszra. Hatalmas bringás, de segédkerékkel. Tud két keréken is menni, nem egyszer bemutatta, de nem hajlandó. Beirattuk síelni, de rettenetesen utálta. Járt egy ideig judora is, de mosta  nyár után nem hajlandó visszamenni. Állandóan focizni akar, de amikor a nagyon vágyott fociedzésre elvittük, kimenekült a szituból. Nézni sem volt hajlandó. Igazából a DSZIT az, amire szívesen jár, illetve úszni a Stilianosba, ahol szülővel van bent a vízben. Amúgy nagy vizes, simán merül egyedül. Úszni nem tud még, de a strandon ez általában egyáltalán nem zavarja, így résen kell lenni mellette. Szerinte tud úszni :) Szóval továbbra is az van, hogy minden lépést felezni, negyedelni kell neki, és hagyni idő mindenre. 

Decemberben jártunk pszichológusnál, ő akkor semmi olyat nem látott, amit kezelni kellene. Éretlenséget igen, de mást nem. És valóban...A cumi még mindig az egyik legfontosabb tárgy az életében. Emellett elkezdte rágni a körmét nyáron, mert véletlenül 3x is eljutottunk pár napra nyaralni. Fél máshol aludni, de egy-két nap után jól fel tudott oldódni minden helyen. 

Sokat erősödött, nőtt is egy kicsit, de még mindig aprónép. Akkora, mint egy 3 éves gyerek. Igazából őt ez nem zavarja szerencsére, de én féltem őt. Igazi fiú, így azért előfordul némi bunyó az oviban. Ha egy nagycsoportossal akad össze, akkor esélye sincs. Mindig sírás a vége. Viszont elképesztően gyors, és nagyon kitartóan tud futni :) Futásról szólva azért nagy bátor tettei is voltak a nyáron. Elindult az ExtremeManó futáson, és kapott érte érmet is. Egyedül futotta le a távot, nagyon büszkék voltunk rá. Emellett nagyon sokat tud gyalogolni is, 7-8 km-es kirándulásokat lehet vele tenni.

Épül az  új otthonunk, komoly remény van arra, hogy még idén be tudunk költözni. Marci is kiválasztotta már a szobáját, a másik "gyerekszobával" is nagy tervei vannak. Apa egész évben rengeteget dolgozott a házon, én meg rengeteget dolgoztam úgy amúgy. Az idegeink kb. romokban vannak, de már látszik a fény az alagút végén. Tavasszal majd a kertet és a kerítést is rendbe kell tenni. Szóval sok van még hátra. Nem ez volt életünk legjobb éve, de reméljük innen most már felfelé indulunk.

Kis-nagy Madzagunk! Szeretünk!

Puszi: Anya és Apa