Az elmúlt fél év

Mintha tegnap lett volna, hogy írtam ide....Közben meg majdnem fél év eltelt. Nagyon eseménydús év volt ez eddig megint, igazából alig értük utol magunkat. Az építkezés haladgat, inkább kívül, mint belül. A covidos-háborús infláció sokszorosa sajnos a "megszokottnak", így igazából rezeg a léc, hogy miből fejezzük be. A 4-5x drágább építőanyagok és munkadíjak kicsinálnak minket. Ugyanis a mi munkadíjunk enyhén szólva nem lett nagyobb. Pamacska februárban fennakadt a kerítésen, kórházban volt, hosszasan kellett orvoshoz járni. Mivel kétkörös volt a dolog, április végén lett teljesen rendben. A kezelések és a miatta bővített kerítés együtt kb. egy milla volt. Holott az építkezésbe is tehettük volna. Na de Marcira rátérve: Január végén elkezdtük felgöngyölíteni az evésproblémát. Megkapta ugye az ARFID diagnózist, majd elkezdődött a pszichoterápia és a dietetikussal történő munka. Röviden szólva, egyik sem jött be. De legalább erre is rohadt sok pénz elment. A dietetikus tanácsai közül még sok nem használható ebben az életkorban. A pszichológussal eddig csak én dolgoztam, de totál megbízhatatlan a nő (lemondott alkalmak, nem jelent meg az alkalmon, hosszas könyörgés a szakvéleményért, számlákért). Így részemről lezártam vele az együttműködést. Most keresünk mást, akire jobban lehet számítani. Közben craniosacralis terápiát is kezdtünk. Ennek egyelőre érdekes hatása van. Részint regresszió, másrészt Marci szinte kezelhetetlen mostanában. Mindennek ellenáll, ordít, káromkodik, iszonyatos feszültség jön ki belőle. Na meg dac. Eddig csak nagyon fáradtan produkált ilyesmit, most meg napi szinten. Embertpróbáló időszak ez most mindannyiunknak. Közben a pelenkához ragaszkodik, nem hajlandó kiköltözni az ágyamból éjszakára. A másik -állítólag életkori jelenség-, hogy most nagyon komolyan foglalkoztatja a halál témája. Retteg tőle! Sokszor megnéztük már az esküvői szülőköszöntő videót, ahol a felmenőink vannak befotózva. Minden alkalommal sír rajta. Sokszor felhozza a témát, mindig sírva mondja, hogy ő nem akar meghalni. A szívem szakad meg! Május elején egy rémes betegséget kapott el. Borzasztó állapotban volt. Magas láz, torokfájás, kiszáradás, hányás. Egy rettenetes éjszakát töltöttünk a Bókayban. Még fel kell dolgoznom nekem is, szörnyű hely. Szörnyű volt! Igazából az a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy mi történik most a fiam lelkében. Mi ez a nagy dac? Mi ez a szorongás? Honnan jön mindez? A bölcsiben is egyre komolyabb a szociális élete. Hihetetlenül befolyásolni tudja a hangulatát, ha ott történik valami.Ott már külön élete van, aminek mi nem vagyunk részesei. Jázmin továbbra is a minden, ha vele van konfliktus, az nagyon kiborítja. Múltkor lebeszéltek egy randit a játszóházba. Jázmin apja szorgosan vitte is a kislányt oda, mert elhitte a programot. Engem az anyuka hívott fel, hogy ez tényleg meg volt beszélve? Én nem tudtam róla, ezt a kölykök intézték. Csak nekünk elfelejtettek szólni! Imédom őket, kis szerelmespár :) Nehezen tűri viszont, ha más fiúk beleszólnak a játékba, nem tud még osztozkodni. Elkezdett verekedni is, amire én csak nézek! A gyámoltalan kis Marcim, aki mindig a szoknyám mögé bújt. Most meg pukkancs módon verekszik a fiúkkal. Amúgy itthon is most az apjával van a nagyobb fasírt. Petit előszeretettel hergeli és bosszantja, sokszor neki szól a műsor. Mondjuk ő is fiú, így lehet, hogy ez most kakaskodás? Passz. Persze engem is szokott froclizni, főleg akkor, ha egy ideje nem látott. Mondjuk ha én megyek érte a nagyihoz. Addig kisangyal, ha megérkezem onnantól dilibogyó. De itthon én jóval kevesebb ellenállást kapok. Én a puszikat kapom sűrűn, és minden nap elmondja, hogy szeret, hogy hiányoztam neki, hogy a bölcsiben is rám gondolt. Hozzám bújik, ölel. Apát is szokta puszilni meg ölelni, de engem jóval többet. Mindeközben már nagyfiús is. Van egy ilyen flegmás vagány hangja, ahogy a bölcsis fiúkról mesél. Végre egyedül vetkőzik, a cipőt egyedül veszi. Öltözni még nem hajlandó. A bili is előkerül olykor, a szülinapján tervezi letenni a pelenkát. Na kíváncsi vagyok.... Gyönyörűen játszik, egyre ügyesebb a kis keze. Segít a háztartásban, megterít, vizet tölt főzés közben, kidobja a szemetet. Rá lehet bízni ilyen apró kis feladatokat már. Az építkezés nagyon érdekli, ott is mindig "segíteni" akar a fiúk nagy örömére :) Felvették az oviba, szeptembertől a Balambér Világa alapítványi oviba fog járni. Szerencsére a bölcsiből jönnek vele hárman, lesznek ismerős arcok. Sajnos Jázmin nem ide jön :( Azt mondták, hogy a kicsiket egy csoportba teszik majd. Mert ők lesznek a kicsik, az újak. Eddig a nagyok voltak. Remélem jó lesz ott neki, én nagyon bízom bennük. De azért a NaposHoldas Meseházra gondolva mindig sírhatnékom lesz. Nem lesz könnyű a búcsú a bölcsitől. Jajj :( Drága nagyfiúnk! Te imádnivaló, fanatsztikus kis emberpalánta! Szeretünk! Puszi: Anyaka és Apaka