2020. június 19., péntek

11 hónapos Nyúl

Ma 11 hónapos a Kisnyúl. Kapkodjuk a fejünket az utóbbi időben, olyan nagyot változott. A mi drága kis babaszagú, édes kisbabánkból egy igazi szutykos, felfedező gézengúz lett. Már nem kisbaba többé. Ezt én még gyászolom kicsit, de ezzel együtt meg örülök a változásoknak.

Mozgás terén történt a legnagyobb változás. Megtanult mászni, most már gyakorlatilag csak mászik. Voltunk kétszer Petránál a Koraiban, beindult a héten a baba uszi is. Rengeteget álldogál, már párat lép is oldalazva. Jön-megy a lakásban, nagyon kell már figyelni, hogy merre kalandozik. Kint az udvaron is már le lehet tenni mióta mászik, így kinyílt a világ. Botozik, kavicsozik, fűszálakat szed, megtapogat, megvizsgál mindent. 



A kutyákkal elvan, bár Pixi tempója még ijesztő neki.  A kezei nagyon sokat ügyesedtek, már szépen felcsippent dolgokat. Őszintén nagyon megnyugodtam, és nagyon elégedett vagyok vele! Ügyes, és gyorsan tanul!

A játéka is változott azzal, hogy felszabadult a két keze a támasz nélküli üléssel. Mindent összekocogtat, máshoz is ütöget. Kivesz játékot a dobozból, labdázik, állandóan pakol. Leginkább persze szétszed, szétdobál mindent, iszonyú kupit bír csinálni. A konyhaszekrényt is megtalálta, a hűtőmágneseket is leszedi. Segít teregetni, imádja nézni a mosógépet.



Néhány dolgot már próbál vissza is illeszteni a helyére, pl a hűtőmágneseket,  vagy a kádban a halacskás csúszásgátlókat. Mindig minden kell neki, ha nem kapja meg, akkor cirkuszol. Nagyon kíváncsi, felfedező, bátor kisfiú. 

Szutykos fiú
A hangadásai is színesednek. Megérkezett az első jelentéssel bíró szava, mégpedig a vúvú. Ezt minden kutyára használja, amit lát, vagy hall. A macska az nem vúvú. Na ennyit a mama szóról......Rengeteget karattyol amúgy, főleg a hangszínekkel játszik most már. Kiabálni és balhézni rendesen tud már. Sokat utánoz, újabban a botmixer hangját is, hát az nagyon cuki. Igazi kis akaratgombóc lett.
Az evés terén ugyanott tartunk, bár egyre jobban érdekli a mi kajánk. Már odaül velünk a nagy asztalhoz (kaptunk egy másik asztalt), és nézelődik evés közben. Pakol, rámol persze. 

Palacsintázás
A mászással beindult a szeparációs szorongás korszaka, elképesztően anyás lett. Folyamatosan rajtam lóg, ha leteszem sivít. Állandóan fogja a nadrágomat, kapaszkodik fel. Ha én is jelen vagyok, akkor 5 percenként mászik rám. Ha nem vagyok szobában, akkor jobban játszik másokkal, de amint meglát, rohan. Amúgy igazán nagyfiús lett, egyre kifejezőbb az arca, a gesztusai. Gondolkodik, tapasztal egyfolytában. Nagyon erősen jelzi a hangulatait, erős benne a küzdőszellem, de ha fel kell adni, akkor nagyon mérges tud lenni. Imádja a családtagokat. Nagyon örül a nagyiknak, a Papinak. Idegen helyen is hamar fel tud oldódni, de továbbra is nagyobb bizalma van a nők felé. 

Az alvás is kicsit nyugtalanabb lett, álmában mászik, felül, feláll a kiságyban. Nehezebben alszik el nappal. Nemrég kiderült, hogy Zitáéknál érkezik a harmadik gyerkőc, így a babaöböl visszakerül. Marcesz átköltözött a nagyobb kiságyba, de a helye maradt a hálóban a nagyágy mellett. Hamar megszokta az új ágyat, még kényelmesebb is neki. Pörög-forog benne, mint a motolla. Alváskor is igényli Anyát, szóval a karomban ringatva énekelek neki, míg ő öleli a nyakamt és a vállamra hajtja a fejét. Közben Apa is bejön, és a kezét fogja. Néhány dal után már le lehet tenni az ágyába, és Apával hipp-hopp elalszik. Éjjel 1x kel általában enni.

A járvány csillapodásával újra tudunk társaságba menni. Voltunk Balatonon, ahol Ádival és Rozival bandázott. Nagyon barátkozós, bátor gyerek, egyből ment oda mindenkihez. A szemüket akarta megfogni mindenáron, nekünk is az arcunkban kotorászik állandóan. Ádi meg is ijedt ettől, de aztán lecsillapodtak a kedélyek. Ádi anyukájával azonban veszekedett Marci, amiért ölbe vette a babát, és elvette az ő "játékát". 
Rozival

Ádival



























Voltunk a Nagyiéknál is, Lacit ünnepeltük. Találkozott a családdal, és nyilván így Franciskával is. Nagyon cukin kiabáltak egymásnak. 

Franciskával

Voltunk Tárnokon is a Jónás családnál látogatóban, Artúr babában emberére talált. Ő nem ijedt meg tőle, sőt. Aranyosan bandáztak együtt. 
Az usziban is nagyon tetszett neki a másik kislány, mérges volt rám, amikor nem mehetett oda hozzá (a szemét piszkálni persze). Örülök ennek, hogy így jövünk-megyünk, mert meg kell tanulni ezt is. Hogyan bánjunk más babákkal, hogyan játsszunk közösen, cirkuszok nélkül. 

Néha már nyár is van, bár legtöbbször még esős, hűvös idő van. Amikor meleg van, megyünk ki pancsolni, játszani.  


Pancsi a teraszon


Drága Kisfiúnk! Boldog 11 hónapos szülinapot! Szeretünk, imádunk, büszkék vagyunk Rád!  

Anya és Apa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Sok idő múltán...

 Valahogy nem jutok el a blogolásig. Mentségemre legyen mondva, egyetem, vizsgák, szakdolgozat, beaadandók, plusz a gyerek életét is rendezn...