Nehéz napok és az áttörés

Nehéz napok, nehéz idők.....Tombol tovább a koronavírus. Tegnap óta már kijárási korlátozás is életbe lépett, ami azt jelenti, hogy 9-12 között csak a 65 év felettiek mehetnek boltba. Élelmiszerboltok, drogériák, patika nyitva, minden más zárva. Apa továbbra is heti 2x4 órát bemegy az irodába, de a többi időt itthon töltjük. Az időjárás is viccelődik velünk. Egy hete pénteken 20 fok volt, hétfőn havazott, majd most hétvégén megint 17-18 fok van. Szerencsére a tavasz is nekiindult, szépen virágzik minden.

Teca nagyiékkal csak séta alkalmával tudunk találkozni, eldugott, néptelen helyen. Voltunk náluk a tárnoki kertben is kutyástul. Családon belül is tartjuk a 1,5-2 méter távolságot, de a nagy, nyitott teret nem gondoljuk veszélyesnek. Árpi nagypapa és Melinda voltak vele babakocsival sétálni. Sajnos Peti szüleit régen nem láttuk már. 

Tavaszolás

Madzagocskának (is) nagyon nehéz napok vannak a háta mögött. Bő egy hete elkezdett egész nap nyafizni, hétvégére hőemelkedése lett. A fülét piszkálgatta, így hétfőn járvány ide vagy oda, elmentünk az orvoshoz. Időpontra, utcán várakozva a bejutásra. Szerencsére nem volt semmi baj. A nyígás viszont folytatódott. Én kezdtem elképesztően rossz állapotba kerülni, azt hiszem a halló-egyensúlyozó szervem érzékenysége ebben is megmutatja magát, nem csak a kocsis és egyéb hányingerben. Komoly feszültségbe kerültem, rémálmok, szorongás kísérte. Gabi kolléganőmmel konzultálva arra jutottunk, hogy bizony kellene lépni tovább a fejlődésben már, unatkozik, beragadt erre a szintre Marcesz. Segítsek neki kicsit. A dévény is elmaradt most a járvány miatt. Átvittem hát a kuckóba tornázni, majd másnap jött a kérés a Koraiból, hogy segítsünk az online terápiákban egy-két videóval. Így a feladatokat fel is vettük két napon át eddig. 

Tegnapra mégis (szombat) mélypontra kerültünk mindketten Madzaggal. Semmi nem volt már jó. Sem lent, sem sehol. Maximum kézben, de ott sem volt megnyugvás, mert forgott és ugrott ki a kezünkből. Nyilván ő is érezte a szorongásomat, a korona-helyzet miatti feszkót, meg az ingerültségemet, amit a folyamatos hangterhelés okozott számomra. Én már nagyon kétségbe estem.

Mélyponton

Anikó kolléganőmmel is beszélgettünk ma délelőtt, aki azt tanácsolta, hogy cseréljük le a színes szőnyeget egyszínűre. Marci érzékeny baba, sok volt neki a szín, valószínűleg ezért szökött le mindig a szőnyegről. Nem tudott megpihenni, a karomban sem. Magyarul szenzorosan besokallt kicsit. (Anyja fia.) Az érzékenyebb babákra jellemző az is, hogy a nyafizás sokszor a nagy fejlődési ugrást előzi meg, ahogy így volt ez korábban is. Ilyenkor intenzíven érik az idegrendszer, zajlik a velőshüvelyesedés az idegeken. Történik ez a belső folyamat, és nem tud vele a babó mit kezdeni. Mint egy mensi előtti hormonális bumm. Hihetetlen mennyire nem tudok szakemberként gondolkozni, ha a saját fiamról van szó. Eszembe juthatott volna. De szerencsére vannak szuper kolléganőim, hála és köszönet nekik! 

És IGEN! Mára megtörtént az áttörés!!!!! Én délelőtt próbáltam aludni kicsit, miközben Carmesz négykézlábra állt, és hintázott. Szerencsére Peti elkapta a pillanatot, így legalább vissza tudtam nézni, ha már élőben lemaradtam az első alkalomról.

Ezt ma többször megtette, és elkezdett egy-egy húzásnyit előre kúszni.Igaz ezt is most csak egyik lábbal csinálja, de az már tapasztalat vele kapcsolatban, hogy előbb egyik oldal, utána másik.  Tehát elkezdtek dolgozni a lábacskái. Beérett a torna, az idegrendszer. Elképesztően boldog vagyok, nagyon nagy mérföldkő ez most. Mázsás súly esett le a mellkasomról, mert ez is nyomasztott már egy ideje, hogy kicsit megrekedt a mozgása. 

Béke van

Hála ennek és a felületváltásnak, ma végre csend volt. Visszakaptuk a mosolygós, jókedvű kis Carmeszünket. Nyígott, ha éhes volt, ha álmos volt, de egyébként nem. Mintha kivasalták volna az idegeimet! 

Újra huncut és jókedvű

Drága-drága Kisfiunk! Nagyon büszkék vagyunk Rád! Remélem megmarad most már a jobb hangulat. Nagyon szeretünk!

Anya és Apa