Az első karácsony

Véget ért az első közös karácsonyunk családként. Sokat készülődtünk, ennek megfelelően sokat is idegeskedtünk, valahogy nehezen talált meg 24-én az ünnepi hangulat minket. A kis Madzagocska a Dédinél nagyon nyűgös volt, majd a kocsiban szunyált egyet még. A helyzetet nehezítette, hogy a ded karácsonyi ajándék gyanánt fejlődési ugrást mutatott be, és sokat gyakorolja azóta is a hasra fordulást. Ennek megfelelően rengeteget eszik, és az alvásigénye is nagyobb mostanában.  De amikor odaértünk a rengeteg cuccunkkal Daniékhoz, akkor sikerült lenyugodni mindenkinek. Marcesz végül a hurci klubból kölcsönzött mei tai-ban gubózott be a mellkasomon, és elképesztően imádó szemekkel nézett fel rám folyamatosan.  Így jött a Jézuska is, közösen énekeltünk a gyertyafényben Apával összeölelkezve.....na ott eltört nekem a mécses. Az ajándékba adott képek nagy sikert arattak, itt is megmutatok párat. 

Mi is kaptunk sok jó dolgot. Madzag játékokat, Apa többek között fúrógépet és írótanfolyamot, én forró levegős fritőzt, egy gyönyörűséges új telefont, multifunkciós hajformázót, és közösen egy nyaralást Nagyiékkal és Laci családjával augusztusban, amikor az Ironman verseny lesz. (A versenyen Carmesz is indul majd a babakocsis futamban apai segítséggel). A finom vacsi közben Carmesz a kanapén játszott, Barbi és Máté szórakoztatták, illetve ő minket. Nagyon jó kedve volt. Amikor hazaértünk még egy itthoni kis karácsonyozást is terveztünk, kicsit hármasban lenni, gyertyát gyújtani, egymás ajándékát átadni.... Ám ezt végül Apával  kettesben ejtettük meg, ugyanis Marcika két perc alatt kidőlt, sőt már a kocsiban is aludt hazafelé.

A fotózáson is elaludt

 

Másnap a Nagyinál volt a szokásos szoljankás, töltött káposztás ebéd, ezúttal Laci nagypapa családjával is kiegészülve.  Mindenki megszeretgette a babákat, akik nagyon jól és nyugodtan viselkedtek ebben a nagy tömegben is. Amikor épp nem kézben voltak, akkor együtt hesszeltek a járókában.

Franciskával

Még volt lehetőségünk kicsit társasjátékozni is, bár Madzag addigra már nagyon kidőlt, így nem tudtuk befejezni. 26-án a Pali papa- Mizu nagyi páros jött látogatóba, és karácsonyi ebédre. Én sokat forgolódtam ismét a konyhában, majd a nagyszülők nagyot játszottak az unokával ebéd után. Édes kicsi Kincsünk szinte egész nap aludt rövidebb megszakításokkal, és még ma is többet szunyókált. 

Apa csak 6-án megy dolgozni, így most ő is sokat van Carmesszel. Az elmúlt napokban este ő altatta, sokat játszanak, és többször ő is etette mostanában. Mindkettőjüknek jó ez, és engem is kikapcsol kicsit.

Nagyon klassz kis páros ők ketten

Ma pihenőnapot tartottunk, sok alvással, a maradékok eszegetésével, olvasással, játékkal, illetve Apa szerelt is kicsit. Holnap ismét nagy kaland vár ránk, fellátogatunk Piszkés-tetőre. 

Összességében nagyon jól sikerült kis karácsony volt ez, nagyon más volt így családként, szülőként. Egyrészt kevesebb elmélyülésre és lustálkodásra volt lehetőség, hiszen a napok ugyanúgy melósak egy babával karácsonytól függetlenül is. Másrészről viszont új érzéseket hozott ebbe az ünnepbe is, hogy most már itt van ő is velünk. Főleg a 25-i nap volt új, hogy 4 unoka volt ott, ahogy nálunk régen is. Csak most már nem mi vagyunk a gyerekek, hanem a mi gyerekeink. Nehéz leírni pontosan az érzést, de ez is a felnőttség egy új fokozata dacára annak, hogy közel 40 éves vagyok. A karácsony eddig mindig kicsit visszarepített a gyerekkoromba. Most is így volt ez, csak most már én voltam "Anyu".... és életemben először nem csak a gyerek szerepembe tettem utazást. Valahogy most először nagyon megdöbbentő módon mellbe vágott, hogy hát bizony öregszünk, és egyszer majd vége lesz. Furcsa, melankolikus érzés volt, de egyben nagyon felemelő is, hogy milyen gyönyörű az élet körforgása. Őszintén remélem, hogy a mi kisfiúnknak is olyan szép és izgalmakkal teli karácsonyokat sikerül majd teremtenünk, ahogyan az nekünk volt mindig.  

Drága kisfiúnk! Még rengeteg boldog és közös karácsonyt kívánok Neked a családoddal, legyen annyi örömben részed, amennyit most leírni sem tudok! Nagyon szeretünk!

Anya és Apa