Tegnap betöltötte a 3 hónapot a kis Madzag! Olyan nagyfiú
már!
Rengeteget nyitott a külvilág
felé és felénk is. Folyamatosan dumál és beszélget. Sokat mosolyog igazi,
szívből jövő mosollyal.
Van egy kis huncut szemöldökrángatása is, közben
féloldalasan néz.....hát olvadok tőle! Igazán örül, amikor odahajolunk hozzá,
egyből tele szájjal vigyorog. Nagy konkurenciánk ez ügyben a pihenőszékre
akasztott bagoly, akivel komoly cimboraságba keveredett. Amikor igazán jókedvű,
akkor azt mondja „egü”, „egi”, „gúú”, „gnn”, ez főleg a személyeknek szól.
Amúgy meg hosszan elnyújtott hangjai vannak (ááááo, óóóóó, eeee, gíííííí) vagy
néha csak nagyokat kurjongat örömében. A nyígás, nyűglődés is több lett, de
most sem vészes. Mindig oka van, amit általában (sokszor utólag) meg lehet
fejteni. A panaszláda fejét főleg nekem veszi elő, ilyenkor kétségbeesett
szemekkel néz. Ha meglát, egyből eszébe jut, milyen sanyarú sorsa is van a
csecsemőnek minálunk, és rákezdi a panaszkodást. Nyilván felveszem,
összepuszilgatom, ölelgetem ilyenkor (gondolom azért csinálja). Könnyen és gyorsan meg lehet nyugtatni. Keserves
sírás csak nagyon ritkán van, főleg ha fáj valami, rettenetesen éhes, vagy
megijed. Múltkor megijedt tőlem, mert ki volt bontva a hajam (ritkán van
kibontva, mert tépi), hozzá kellett szólnom, hogy beazonosítson. Attól is
megijedt, hogy Apát nézte nagyon, és közben én megszólaltam mellette, és Apa
arcával nem jött össze Anya hangja. Ilyenkor legörbül a kis szája sarka, és
nagyon keservesen tud sírdogálni, de hamar visszazökkenthető. Ha a kakis pelus
zavarja, sokszor már az is elég, ha a pelenkázóra tesszük. Ott amúgy is szeret
lenni, hála az Apa által nagy gonddal felragasztott matricáknak.
Az éhséget sokszor vergődéssel,
kézrágcsálással jelzi, ritkán jut el a sírásig. De abban a pillanatban, ahogy a
székébe kerül, amiben enni szokott….kitör a világháború! Igaz hisztis,
követelőző sírásba kezd, mert mi az, hogy nem azonnal kapja a kaját. Ha
megkapja, akkor még szájában a cumival méltatlankodik kicsit. Apa szerint igaza
van, mert be kell fejezni a mondatot, és ki kell tenni a felkiáltójelet, csak
utána lehet enni.
Újabban akkor is nyűgöske, ha
nagyon álmos, de nem tud elaludni. Rendesen küzd az ébren maradásért, hiszen a
világ olyan érdekes. Kb. két hete
átalussza az éjszakákat 6-8 órát alszik egyben. Éjjel nagyon mélyen alszik,
nappal felületesebben, sokszor csak 20-30 percet. Az altatás továbbra is úgy
néz ki, hogy magamra veszem, kap egy cumit, belebújik a nyakamba vagy a
mellkasomba, és szépen elalszik. De lecsukódnak a szemecskék akkor is, ha a
homlokát vagy a halántékát simogatom.
Fürdeni továbbra is szeret, már
kipróbálta Apával a nagy kádat is, ahol vízi hínárosat játszottak. Ezerre
vigyorgott, nagyon élvezte. Így nézett közben Apára, szerintem mindent elárul a
tekintete.
Újabb fejlődési ugráshoz értünk.
Napokig alig evett, majd egyik nap hirtelen elkezdett nyúlni a kezével. Másnap
elkezdett zabálni, és egész nap aludt. Kipihente az idegrendszere a nagy
eseményt, azóta pedig ez a funkció szépen beépült a tevékenységeibe- Az
ujjaival markolászik, sepreget, és szépen célirányosan tud nyúlni. A mi
arcunkat is szereti tapogatni. A
fellógatott játékokat ütögeti, pofozgatja.
Az első próbálkozás:
És a kigyakorlás (már nagyon álmosan):
Pocaktéren rendeződött a helyzet,
anyatejet és laktózmentes tápit kap, ezzel így minden flottul megy. Néha
feszíti a puki vagy böfi, de a komoly görcsök és fájdalmak elmúltak
szerencsére.
Drága kisfiúnk! Nagyon szeretünk! Boldog 3 hónapos szülinapot!
Anya és Apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése